Végre

Végre péntek este van. Magam sem nagyon tudom, hogy mi az, amitől úgy elfáradtam a héten, amikor nem is volt olyan nagyon sok munkám sem. Mégis, ma délelőtt már alig bírtam magammal, és tíz óra magasságában sírni tudtam volna a fáradtságtól.
De aztán feltámadtam, mert még munka után elmentünk vásárolni, ettünk, elpakoltam a konyhában, mosogatógépbe is bepakoltam, hogy aztán kicsivel hat óra után elinduljunk a meccsre. Hétkor kezdődött, és ugyan azt gondoltam, hogy szégyenszemre el fogok aludni a lelátón, nem így történt. Sőt, meglepően fordulatos meccs volt, az 1-1 ellenére is. :)
És ma, vásárlás közben szembetaláltam magam egy cserép napraforgóval. Csórikámnak lógott mindene a szomjúságtól, és nem bírtam ki, hogy ne hozzam haza, és ne próbáljam újraéleszteni. Remélem sikerül.

Holnap szombat. :) Házimunka: On. :D