Megmagyarázhatatlan

Ez majdnem olyan hülye szó, mint a megszentségteleníthetetlen, de a jelenségre nem jutott jobb eszembe.
Nem tudom miért, de valami elképesztő szorongás van bennem. Az a fajta, amitől a gyomrom is görcsben van, és már-már pánikhangulat uralkodik bennem. Próbálom összerakni magamban az apró kis mozaikokat, hogy rájöjjek, honnan ered, és leginkább, hogy mi táplálja, de valószínűleg a folyamat önmagát generálja, mert minél inkább szedegetem elő a kis apróságokat, annál rosszabb.
Mindenképpen szorongok attól, hogy holnap nagyon rövid idő alatt kell megoldást találnom arra, hogy a gyerekem foga visszakerüljön a szájába. (igen, már megint, és nagyon-nagyon remélem, hogy ez már tényleg az utolsó alkalom a végleges megoldás előtt) Minden ilyen helyzet egy külön stresszforrás, mert idegesít is, meg sajnálom is őt, meg úgy egyáltalán. A helyzetet bonyolítja, hogy a fogorvosunk éppen holnaptól van szabadságon. (Ó, igen, Murphy úr is velünk van) Van két szóba jöhető, de az egyiket nem ismerem (ő rendel délelőtt), a másikat meg igen. A másiktól pont ezért tartok egy kicsit, mert ismerem. Meg azért, mert oda semmiképp nem tudok vele menni.
Ez a legkeményebb dilemmám mind közül.
Aztán szorongok nagyon, hogy mi lesz Balázzsal a következő két hétben. Mert az előző kettő is nagyon húzós volt, de akkor legalább egy műszakban dolgoztunk. A következő kettőben épp ellentétesen járunk majd, és ez senkinek nem lesz jó. De míg én önző okokból csak azért utálom ezt, mert alig látom majd, és mert majd mindent nélküle kell megoldanom, addig miatta egészen más dolgokért aggódom. Az allergiája tombol ezerrel, a munkája rengeteg, (meg még néha annál is több) egyre stresszesebb és lestrapáltabb, és én aggódom, hogy mi lesz vele, ha még az sem lesz, hogy legalább velem megbeszélje, amikor szüksége van rá. :(
És szorongok azon is, hogy  a következő két napban hogy lesz elég az időm délelőttönként. Mert délre már mennem kell dolgozni, de előtte még le kell bonyolítanom a bevásárlást, a főzést, holnap a fogorvost, kedden a masszírozást. És kedden nem szabad elfelejtenem, hogy szerdán nem lesz nyitva semmi, ki kell találnom mit eszünk majd aznap, és meg kell vennem mindent előre.
És mindeközben nyűgös vagyok, mert fáj a nyakam, zsibbad a kezem, és ma fizikai kínokkal járt eltüntetni az öregedésem nagyon szembetűnő jeleit. Legalább kétszer annyi időbe telt befesteni a hajam, mint máskor, mert nem tudom fél percnél tovább felemelve tartani a kezem. Fáj, és elfárad.
És mindjárt kezdődik az iskola is.. újabb szoronganivaló. Mindenkiért más miatt fogok aggódni szünet nélkül. :(