Talán az utolsó olyan nap volt hosszú ideig, amikor még zavartalanul sütött a nap, és amikor sütött, akkor még bőven érezni is lehetett a melegét. Én nagyon remélem, hogy nem így lesz, és lesz még itt majd indiánnyár, amikor kiélvezhetjük még a jó időt.
A héten szólt a kolléganőm, hogy ők most, a nyár utolsó hétvégéjére terveznének egy bográcsozós-beszélgetős szombat estét, és szeretné, ha mi is ott lennénk. Nem mondtam biztosra, mert hogy is mondhatnám szerdán, hogy tutira ott tudunk lenni.
Balázs nincs jól már legalább két hete. Kínozza ez a fránya allergia, most valahogy napról napra jobban, így ő nem akart jönni, mondván nem fog ő ott prüszkölni, köhögni, ezzel el tud lenni itthon is. Azért reménykedtem, hogy megtörténik a csoda, és egycsapásra meggyógyul. De nem lett.
Így aztán egyedül mentem. És ugyan jól éreztem magam, jót ettem, beszélgettünk, mégis.. kilenckor már hazavágytam, mert úgy éreztem magam, mint aki elvesztett valamit.
Szóval.. többet egyedül biztosan nem megyek. Mert így nem lehet kiélvezni a jót.
Ezzel az érzéssel, milyen csodabogárnak tartanak....Minket is!
VálaszTörlés