Az úgy volt, hogy ma egy tökéletesen laza munkanapra készültünk. Merthogy jól dolgoztunk, és alig maradt mára valami feladat. Így aztán nem is volt ma délutános műszak, aki jött, mind reggelre.
Azt tudtam ugyan már tegnap, hogy kettőnknek négyig kell maradni, de gondoltam, ennyi belefér, úgyis hétvége jön.
Aztán a laza nap mégsem lett az. Nagyon nem. Mert fél hatkor már nagyon intenzíven dolgoztam. Amúgy hatkor kezdődne a munkaidőm, de ha már ott voltam, hát akkor neki is láttam a lazaságnak. Aztán napközben folyamatosan csak tettem a tennivalót, gyakorlatilag egy perc megállásom sem volt a bizonyos fél hat óta. Fél négy körül már lestem az órát, hogy már nincs sok hátra, mert addigra eléggé álmos voltam, és eléggé el is fárasztottam magam ahhoz, hogy várjam a hazajövetelt.
Csakhogy ekkor még nem tudtam, hogy a hét megoldandó ügye még várat magára. De megérkezett. Így esett, hogy fél négytől négyig csak telefonálgattam. Aztán fél ötre lebonyolódott az egész, és lehetett hazajönni.
Hazajöttünk, elmentünk vásárolni, ettem, és aztán elmentünk a meccsre.
Őszintén szólva elég is volt ez mára. Meg úgy egyáltalán.
Épp nyűgös vagyok, fáradt, álmos, és fáj a nyakam. De semmi gond, hétvége jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése