Este fél tizenkettő. És tíz perccel ezelőtt értünk haza a munkából. Nagyon nem szokványos nap volt ez ma nálunk. Még azok sem emlékeznek ilyenre, akik tíz éve ott dolgoznak. De reméljük, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt csupán.
De így, hogy ez a mai nem volt szokványos, így aztán (és mert a munka megengedi épp) a mai volt a héten az utolsó munkanapom. Holnap itthon leszek. Nem gondoltam erre amúgy még akkor sem, amikor ma bementem dolgozni, menet közben alakult így. De hagytam magam a spontán döntésemmel sodródni, és úgy gondolom, jó is lesz nekem ez így. :) Azt sajnálom csak, hogy Balázs ezt nem teheti meg épp, és neki mennie kell, mert amúgy milyen jó is lenne, ha csaphatnánk egy spontán családi napot. Na de majd lesz ilyen is. Addig meg a holnap délutáni "magányomban" majd találok magamnak valami takarítanivalót, vagy ilyesmit. :)
De legelőször is aludni fogok. Van mit kipihenni a mai napból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése