Ma találkoztam szembe a hírrel, hogy jövő hét pénteken öt órakor a két kisebbnek évnyitó lesz az iskolában. Aztán rájöttem, hogy a nagy jövő hét csütörtökön gólyatáborba megy. Az, hogy mindez a jövő heti programok közé sorolandó, kicsit lesokkolt. Már csak egy hét? És hova lett a többi? Nem hiszem el, hogy ennyire gyorsan eltelt. Nem is volt ennyire rég a ballagás, még emlékszem rá, hogy volt, mint volt. Megnéztem azért a biztonság kedvéért a naptárt is, és hát igen, nem csalás, nem ámítás, valóban így eltelt az idő.
Még a sokkhatás alatt aztán délután elmentünk, és megvettük a szükséges füzeteket, ceruzákat, tollakat, a szokásos körző-vonalzó-papír számegyenes dolgokat. Egy jókora kupac, na de majd széthordják pillanatok alatt. Eszembe jutott közben, hogy mennyire más volt akkor vásárolni ilyesmit, amikor először vettük. Gondoltam is a leendő elsős anyukákra közben. ;)
Azt hiszem, azért ez egy jó nyár volt a fiúknak, még akkor is, ha jó sokat voltak egyedül. De jót tett nekik, mert egy csomó mindent megtanultak, meg egy csomó mindenben még inkább egységgé kovácsolódtak. :) Kicsit aggódom is egyesekért, hogy majd mi is lesz vele újra a nagyvilágban, egyesegyedül. :)
Volt, ami kimaradt, és várhatóan már nem is pótolható, mert oda a jó idő, folyton esik, meg hűvös van, strandolni már nemigen fogunk. De lesz még nyár... és majd akkor bepótolunk mindent.
De azért ez igazán pimaszság, hogy már a jövő héten vége is.. :( Nem volt erről szó.
Jaj, Dius :)! Nagyon a szívemből szóltál, én is csak kapkodom a fejemet...És azt érzem, hogy ez nem ér!
VálaszTörlés