Viszlát nyár!

És vele együtt viszlát laza napok!
Viszlát olyan reggelek, amikor nem kell azon gondolkodnom, mit csomagoljak tízóraira!
Viszlát akár kilencig is alvós hétköznapok!
Viszlát -mindhárom gyerekem itthon vár, amikor hazajövök a munkából-érzés!
Viszlát gondtalanság!
Viszlát szétszórtság!

Holnaptól beköszönt a komor valóság mindannyiunk életébe. Bár Patrik számára izgalmas azért, és kicsit Roland is várja a viszontlátást az osztálytársakkal, mégis valahogy szomorú nap ez. Ez az élet rendje, és persze, eleget lazultak már itthon, ideje újra az iskolapadba ülni, és tovább okosodni. Azért én sajnálom, hogy ilyen gyorsan eltelt.

A kis elsősöknek, Szonjának, Rékának, Máténak, Lilunak, Hunornak és Eszternek, akik holnap kezdik az iskolát kívánom, hogy mindig olyan örömmel menjenek, mint az első napon, és legyen sikeres az iskolai pályafutásuk. A szüleiknek pedig kívánom, hogy mindig tudják, mi az, amivel a legjobban tudják támogatni őket. (mert nem mindig az a jó, amit mi jónak gondolunk)
És ugyanilyen örömteli napokat kívánok az ovit kezdő Csengének és Noéminek is. :)