Már majdnem éjfél volt, amikor lefeküdtem este, és négykor kelni kellett. Kár elmúlt az idő, amikor a nehezebb ébredés ellenére is, három -négy óra alvással is pillanatok alatt magamra találtam, és majdnem jobban is éreztem magam egész nap, mint 8-9 óra alvás után. Ez már nincs, jött a helyére a zombi állapot. Gyakori egész nap másra sem tudtam gondolni, mint hogy aludni akarok. Esküszöm, ha nem féltem volna attól, hogy tényleg elalszom ott, ahol vagyok, simán az asztalomra borultam volna egy kicsit.
Fel kettőkor indultunk haza, és még volt egy kis idő addig, amíg indulni kellett Budapestre. Végül a megbeszélt találkát lemondták, de addigra már megígértük Patriknak, hogy elvisszük, Eriknek meg hogy ha már úgyis útbaesik, akkor bemegyünk az ikeába is telefontartó kisbigyóért.
Lehet hogy a földkerekség egyetlen nője vagyok, akinek egy IKEA látogatás felér egy komoly büntetéssel, így az elmaradt hogy órákig setalgassunk a csetreszek és a szuper praktikus dolgok között. Megkerestük amiért mentünk, és már ott sem voltunk.
Arra az időre összeszedtem magam, amíg rendet raktam a konyhában, de semmi mást nem csináltam ma. Egyébként mára én is náthás lettem, ez sem segített azon, hogy kicsit jobban érezzem magam.
De majd ma éjjel alszom egy jót.
Nekem is büntetés sz ikea. Rángógörcsöt kapok, ha be kell mennem.
VálaszTörlés