Hát nem volt semmi ez a nap. Reggel még fáztam, aztán délután meg nem győztem vetkőzni, mert úgy kisütött a nap, hogy öröm volt látni. Sétáltam is egy jót a jó melegben. Jól is esett kiszellőztetni a fejem, egyrészt mert bent a raktárban egész nap be volt dugulva az orrom, másrészt egy It-s szoftvereltávolítás miatt két órányi sziszifuszi munkám ment a levesbe. Ilyen még sosem volt, eddig mindig jött egy értesítés, hogy mentsem el a munkáimat, mert valamit telepíteni vagy frissíteni kell. Hát most felvillanr hogy eltávolítják azt a programot, és már csinálták is. Mindegy, mert már megtörtént, de akkor nagyon rosszul esett.
Este a nagybátyámhoz kellett mentőt hívni, mert borzasztóan fulladt. Kaptam egy kisebb sokkot, amikor megláttam (anyukám jött, hogy menjek segíteni, mert baj van), a feje gyakorlatilag feldagadt és kék volt, a szemei kidülledtek az erőlködéstől. Borzasztóan látvány volt, de láttam, hogy mindenki pánikol, így én próbáltam megőrizni a nyugalmamat és a józan eszemet. Az élettársával hivattam a mentőt, anyukámmal hozattam egy vizes zsebkendőt, közben a nagybátyámhoz beszéltem folyamatosan, hogy nyugodjon meg, jön a segítség. Ült a lépcsőn az udvaron, időnként mindenáron el akart indulni, jobb híján a vizes zsebkendővel törölgettem a nyakát meg a fejét, gondoltam, ha másra nem, arra jó lesz, hogy kicsit a pánikot enyhíti. Nem tudom milyen ösztön volt, ami miatt folyamatosan menni akart, de ezt ugye nem engedhettem. Végig nyugodt maradtam, csak a lábam remegett egy kicsit, amikor az elején láttam a borzalmas küszködést. Gyorsan ideért a mentő, de sok időnek tűnt. Nagyon kedves fiatal mentőorvos volt, megvizsgálták, kapott oxigént, és elvitték a sürgősségire.
A náthám most épp a fülemre készül rátelepedni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése