Azt már tegnap is tudtam, hogy ma nem kell főznöm, mert meghívást kaptunk a Dürer Kertbe. Ott van a Pereferico második pizzázója (az első Csepelen van), ahol Andris igazi autentikus nápolyi pizzát készít. Andris Patrik egyik legjobb barátja, ezt a pizzériát is együtt csinálják. Patrik leginkább munkát tesz bele, illetve időnként Erik is megfordul itt diákmunkásként. Ő ma is dolgozott.
A Dürer kertben még sosem jártunk, egészen különleges hangulata van. A Duna part közelsége még különlegesebbé teszi. Andris pizzája pedig olyan, amit akkor is muszáj még tovább enni, amikor már azt érzed, nem tudsz egy falatot sem lenyelni. Ha valaki kedvet kapott, szeptember 30-ig még biztosan talál alkalmat rá, hogy megkóstolja. A hétvégeken biztosan nyitva vannak.
Szóval megettük a pizzát, körülnéztünk a Dürer kertben (épp valami sörfesztivál hétvége volt, így mindenhol mindenféle különleges sört kínáló stand volt). Beszélgettünk kicsit Andrissal és Erikkel, aztán mi elindultunk. Patrik maradt még egy kicsit, Rolival egyet sétáltunk a Kopaszi gáton még (láttunk teknőst úszni), aztán őt elvittük a Széll Kálmán térre, ahol találkozott az osztálytársaival meg az iskolából azokkal, akikkel együtt mentek a mai válogatott meccsre.
Mi itthon néztük a mai válogatott meccset, ami ma egy 1:1-es döntetlen lett.
Holnap pedig kezdődik újra mindenkinek a napi rutin. Munka, iskola, stb...
Mióta kirakták oda a város túlfelére a Dürert, nem voltam ott, de pont múlt pénteken voltak ott a barátnőmék a férjével és ő is azt monda, hogy nagyon jó, csak tőlünk bivalymessze van/lett :-)
VálaszTörlésMilán meg Marci is kint voltak a tegnapi meccsen.