Ma reggel még a Balatonnál ébredtünk, de ma este már itthon fekszünk le aludni. Közben meg bepakoltunk négy bőröndöt, három rollert és magunkat az autóba.Patrik és a negyedik roller vonattal jött haza. Odafelé egy héttel ezelőtt Erik és Roli vonatozott a saját rollereikkel, így aztán ez egy teljesen igazságos megoldás volt. Az mondjuk tény, hogy az odafelé út sokkal kényelmesebb volt, na de ennél nagyobb bajunk sose legyen. Itthon kipakoltuk a négy bőröndöt, minden a helyére került. Már négy adag ruhát mostam, abból három már a szekrényekben van, egy még a szárítógépben. Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el a két világ közötti átállásban, mert de, elfáradtam, de még holnap lesz lehetőség pihenni is egy kicsit.
Amikor ma reggel készülődtünk kiköltözni a szállásunkról, megálltam egy pillanatra az ablakból nézni a tavat. Fájt a szívem, mert holnaptól jó darabig megint nem lesz a mindennapjaim része ez a látvány, nem sétálhatok le a partra hallgatni a víz hangját, és csak azt hallani, minden mást kizárva. Ugyanakkor olyan hálás is vagyok, hogy bár nem olyan könnyű megoldani, mégis sikerült az idén is ilyen sok gondtalan napot ott tölteni. Gyerekként egyszer nyaraltunk, az összes többi nyaralás már bőven a felnőtt életemhez, jobban mondva az elmúlt tizenpár évhez köthető. Az, hogy akadtak nehézségek már sokszor, de még mindig megoldottuk, sokat jelent, és sokat segít abban, hogy a legnehezebb napokon is kitartsak.
Elkészült a családi "Balatontól búcsúzós" szelfi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése