Volt már ennek előzménye

 Írtam is róla már, ebben a posztban. Igyekeztem azért odafigyelni is magamra, a jelekre, a történésekre. Sohasem volt ennyire részletes a menstruációs naptáram. Egy-két éve még az is előfordult, hogy elfelejtettem bejelölni a kezdőnapot, vagy épp az utolsót, mert annyira nem volt tényező. Egy-egy komolyabb migrénes roham volt csak, ami ilyenkor megviselt. Aztán az idén ez teljesen megváltozott. Már oda kellett figyelni mindenre, nyár óta kb folyamatos készenlétben vagyok bármire és mindenre, de még magamnak sem akartam sem beismerni, sem elhinni, hogy bizony, a hormonjaim úgy döntöttek, elegük van már belőlem, meg abból a normális, kiszámítható működésből, Mondjuk örültem volna egy kölcsönös, kompromisszumképes megoldásnak, de nem volt ebbe semmi beleszólásom. 

A hétvégi történéseket, és a ramaty állapotomat is most már úgy gondolom, a mai történés okozta. Az volt az igazi tárgyalás ebben a fogalmazásban, aminek sem címet nem adhattam, de még csak a bevezetőt sem írtam meg. Egyszerűen csak ott találtam magam a tárgyalás kellős közepén, mindenféle túlzófokot jelölő szavakkal és felkiáltójelekkel teletűzdelt mondatokban. 

Tegnap este már gyanús volt azért, hogy a november közepén kezdődött ciklusom, ami tulajdonképpen normálisan azóta sem ért véget, fogja magát, és újrakezdődik, ami elég hihetetlennek tűnt, és azt gondoltam, à, biztos csak amiatt van, hogy nem vagyok jól. Az csak ma délelőtt tudatosult bennem, hogy éppen fordítva lehetett ez, és emiatt nem voltam jól, merthogy zajlott ez a velem nem egyeztetett fogalmazás írás. Amikor ez tudatosult, és ijesztő valósággá vált a munkahelyi mosdóban, az első sokk után ki is gondoltam, hogy a befejezést már én írom majd, lesz, ami lesz. 

Szerencsére kaptam időpontot ma délre sürgősséggel. Szerencsére a munkából el tudtam jönni. Szerencsére Balázs éppen nem dolgozott, és el tudott jönni értem. Szerencsére egy nagyon kedves doktornő volt. Szerencsére volt még választási lehetőségem, nem kell azonnal műtéten gondolkodni. A gyógyszeres kezelést választottam, egyrészt, mert félek a másik megoldástól, másrészt azt remélem, még ez is elég lesz. Van egy hét rá, hogy kiderüljön. Ha ez a hét pozitív változást hoz, akkor három hónapig ez a gyógyszer lesz a barátom. (norcolut) Ha nem, akkor jövő hét hétfőn másik befejezést kell írnom. 

Ezen a poszton egyébként gondolkodtam egy darabig, megírjam e vagy ne, de végül úgy gondoltam, vannak itt páran, akik fiatalabbak (vagy szerencsésebbek) nálam, nekik még akár jó is lehet, hogy valaki ezt is elmesélte.