Ma reggel arra a meglepetésre ébredtem, hogy miután szerdán elfogyott a gyógyszer, amit kaptam, már vége is megint a kellemesen gondtalan napoknak, és kezdődik megint elölről minden. Igazából egy hét sem volt, ami teljesen jó volt, de mindegy. Sejtethettem volna már a tegnapi migrénemből, hogy ez lesz. Mindegy, igyekszem összekapni magam, és nem aggódni, vagy belesüllyedni ebbe az egészbe, de megmondom őszintén, azért ez most nem olyan könnyű.
Van még ajándék vásárlási restanciàm is, de a legkevésbé sincs kedvem kimozdulni. A kettő együtt nem a legnyerőbb páros, de majd lesz valami. Mindig volt...
Délutan a vébé bronzmeccset fél szemmel, fél füllel követtem csak, mert közben sütöttem a linzert, Örülök a horvátok győzelmének, leginkább Modric miatt, akinek szinte biztos, hogy ez volt az utolsó vébéje, jó, hogy bronzéremmel vonul vissza. Holnap délután az is kiderül, hogy vajon Messinek megadatik e pályafutása egyetlen vb győzelme?
Lehet, hogy hülyeség, de én elmennék egy olyan nőgyógyászhoz, aki a változókorra specializálódott, és rendezném a helyzetet. Mert szerintem az összes problémád mind összefügg, a vérzések, a nem alvás, a fejfájás, a rossz kedv, tipikusan változókori tünetek, és lehetne erre találni megoldást, nem 10 éveket szenvedni vele. Én jól emlékszem, hogy amikor anyukám ért ebbe a korba, akkor kb. minden élet- és munkakedve elszállt, és már csak azt hallgattuk folyamatosan, hogy mikor mehet már végre nyugdíjba. Rettenetesen megviselték az erős vérzések, a hőhullámok, depresszió, minden. Én írtam korábban, hogy nekem a fogi gátló bevált, szóval van megoldás! (Bobe voltam)
VálaszTörlésKöszönöm. Semmiképpen nem fogok sokáig szenvedni, ha ez a norcolut kúra letelik, visszamegyek, és ragaszkodni fogok valami hosszú távú megoldáshoz.
VálaszTörlés