Még mindig nem

 Voltam ma orvosnál, ahol kiderült, hogy előfordulhat, hogy fordítva működöm, mint az emberek többsége, mert én itthon 144/101 vérnyomást mértem, ő ott "csak" 133/91-et. Persze ez is határeset, de tök fura, hogy nekem az orvosnál nem feljebb megy. Mindegy, abban megegyeztünk, hogy figyelni kell, adott egy gyógyszert, amivel próbálkozhatok szükség esetén. Azt azért megbeszéltük, hogy érdemes lenne január elején konzultálni a nőgyógyásszal is, bár érdemben egyikőjük sem tud dönteni arról, hogy mi a kevésbé rossz..hagyni a vérnyomásomat esetleg a norcolut miatt emelkedni, vagy abbahagyni azt a kúrát, és a másik problémát hagyni. Azért magamban reménykedem egy olyan megoldásban, ami magától elhozza a normális állapotot. 

Mára egyébként azon kaptam magam, hogy fáj minden porcikám, és már délután megbántam kicsit, hogy fel sem hoztam az orvosnak a betegállomàny témáját, pedig úgy hiányzik most a munka, mint a hátamra egy púp. Biztosan benne van ebben a tegnapelőtt este történtek is, mert még mindig úgy megyek ki az ajtón sötétedés után, hogy a gyomrom azonnal összeugrik, és minden érzékemmel figyelek, hogy minden rendben van e. Hallom a hangját a tűznek, és a hideg kiráz tőle, ahogy látom magam kívülről is akkor, amikor észleltem, hogy az a füst az ajtó fölött jön ki. Nem is tudom hogy azok az emberek, akik ennél súlyosabb tragédiákat élnek át, hogyan tudják feldolgozni. Ez, ami nálunk történt, "semmiségnek" tűnik utólag, mégis borzasztóan megvisel. Biztosan azért, mert a családunk élete is veszélyben volt, a házunk is veszélyben volt, és még ha isteni szerencse is volt, meg valamiféle hőstett is, ahogy azt ott lereagáltam egy pillanat alatt (azért nem haszontalan évente végigülni a tűzvédelmi oktatást), olyan mély nyomot hagyott bennem, amit azért még én sem gondoltam. Nem is tudom ezt szavakkal jól átadni. Amiket kiváltott belőlem, az is tök érdekes, leginkább az, hogy bármennyit tudnék ölelkezni, a létező legjobb érzés most Balázs ölelése. 

Na majd szép lassan túl leszek rajta. Ilyen szempontból lehet, hogy nem is baj, hogy megyünk dolgozni, nem látom egész nap a kormos falakat, és talán az a szag is eltűnik az orromból.