Azt hiszem, ez az egyik olyan karácsony lesz, amire nem a legszívesebben fogok visszaemlékezni, legalábbis a ma este történtek után biztosan nem. Igaz, semmiképpen nem is fogom tudni elfelejteni sem, vagy kitörölni az emlékeimből.
Ma este, miután már elpakoltam mindent a konyhában, elkészítettem a fiúknak a szendvicseket holnapra (dolgozni mennek), gondoltam, leülök, megírom a blogomban, hogy ez egy jó kis hétfő volt, mert nem kellett dolgozni menni. Aztán mégis arra a sugallatra hallgattam, ami azt mondta, menjek ki előbb elszívni egy cigit. Az, hogy így döntöttem, ma este életem legjobb döntése volt.
Már az ajtón kilépve érzékeltem, hogy valami furcsa odakint, olyan fényviszonyok vannak, mintha köd lenne. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy valaki annak ellenére is jól begyújtott, telefüstölve a környéket, hogy nincs is hideg. Aztán ahogy ezt végiggondoltam, felkapcsoltam a külső lámpát, és abban a pillanatban megláttam, hogy a nagyapámék lakás ajtaján jön ki a füst. Fogalmam sincs mi szállt meg, de lerohantam, kivágtam az ajtót, kiabáltam befelé, hogy azonnal menjenek ki a másik ajtón, aztán rohantam tovább anyukamékhoz, hogy azonnal hívja a tűzoltókat. Ő csak állt, és mondta hogy nem tud telefonálni, úgyhogy visszarohantam a saját telefonomért, és végül én telefonáltam. Balázs elmondása szerint olyan hangon kiabáltam, amit elsőre ő sem ismert fel, aztán amikor beazonosította, tudta, hogy valami nagy baj van. Kb egyszerre jelent meg mindenki, és áramtalanították a lakást, majd sikerült eloltani is a tüzet pár vödör vízzel. A tűzoltóknak oltási feladatuk már nem volt, ők átnéztek mindent, meg amennyire tudták, átszellőztették a lakást. Senkinek nem lett baja, az ijedtséget leszámítva.
Azt nem tudom minősíteni sem, hogy felnőtt emberek őrizetlenül hagytak egy meggyújtott mécsest, és elmentek lefeküdni.
Azt nem akarom elképzelni sem, hogy mi történt volna, ha nem megyek akkor ki. Szerencsére kimentem.
A vérnyomásom remélhetőleg rendeződik majd, és remélem, hogy fogunk tudni aludni is ma éjjel azért.
Jaj, de jó, hogy éppen akkor kimentél... Örülök, hogy nem esett senkinek baja.
VálaszTörlésJaj Dius micsoda megérzés és szerencse, hogy kimentél! Mekkora baj lehetett volna, belegondolni is szörnyű. Remélem megnyugodtál, megnyugodtatok.
VálaszTörlésHála az égnek, meg főleg neked,hogy nem lett nagyobb baj.Mondjuk nekem mindenféle lakáson belüli nyílt láng gondolatától borsódzik a hátam, se gyertya,se mécses,semmi ilyesmi.Gáztűzhely az adott,az kivétel.
VálaszTörlésAtyaég... Hála az égnek, hogy nem lett nagyobb baj... Próbáljatok megnyugodni. Ölelés.
VálaszTörlésRajtad kívül más erők is dolgoztak, legalábbis én hiszem, hogy az intuíció meg ki tudja milyen energiák küldtek téged ki. Örülök, hogy senkinek semmi baja! <3
VálaszTörlésHogy vagy? Hogy vagytok most? Örülök, hogy nem lett nagyobb baj.
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek az együttérzést. Jobban vagyunk, bár nem sikerült még kiheverni a tegnap esti sokkot, az még idő lesz.
VálaszTörlés