Múlt héten kaptuk a megrendítő hírt, hogy apósom sógora délelőtt összeesett, és sajnos hiába érkezett gyorsan orvos, mentő, és mentőhelikopter is, nem tudtak már segíteni rajta. Nem volt már fiatal, 81 éves korában ment el, de azt senki nem gondolta, hogy így, egy pillanat alatt történik ez.
Ma délután kettőkor volt a gyászmise, háromkor pedig a temetés. Sajnos az utóbbi években minden évre jut legalább egy temetés (ahogy Roli nagy bölcsen megállapította: ebből is látszik, hogy öregszünk, mert régen egy temetésen sem voltam, most meg már ez a harmadik).
A mai szertartás annak ellenére is nagyon megérintett, hogy sokszor nem tudtam rendesen figyelni, mert nagyon fáztam. Ez a pap olyan szépen beszélt, amit nem csak a tartalomra vonatkozóan gondolok, hanem arra is, hogy milyen szépen ejtette ki a szavakat, milyen kellemes hangja volt.
Géza bácsi bányász volt, mielőtt a sírba leengedték a koporsót a sírgödörbe, a bányászhimnuszt is lejátszották neki. Nagyon különleges volt.
Azt még itt elmesélem ennek az eseménynek a kapcsán, hogy milyen büszke vagyok arra, hogy mindegyik fiunknak természetes volt az is, hogy jönnek, az is, hogy inget és zakót vesznek fel, nem kellett őket erre sem kérni, sem figyelmeztetni, hogy ezt így illik. Egyszerűen tudják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése