Úgy volt, ahogy sejtettem. Természetesen semmi kedvem nem volt dolgozni menni, természetesen ma hajnalban is nagyon nehéz volt felkelni négy körül, és még akkor is legszívesebben visszafordultam volna, amikor már a parkolóban voltunk.
De aztán bent örültek nekem, ami jó érzés mindig. Még bőven az éjszakás műszak dolgozott, amikor ötkor odaértem, és úgy fogadtak, hogy "Ó, Dia, tudtuk, hogy neked is hiányzunk, mint te nekünk, és korán jössz majd." Ezek akkor is jóleső mondatok, ha egyébként csak úgy mondják.
Aztán szép sorban csináltam napközben minden dolgomat, és az is jó volt, hogy tök jól lefoglalta az agyam egy csomó minden, meg az is, hogy voltak olyan gondok, amikre én tudtam megoldást.
Kaptam egy kisebb pánikrohamot, amikor az egyik elektromos béka töltője szikrázott és füstölt, egy pillanat alatt összeugrott a gyomrom egészen kicsire. Szerencsére ki nem gyulladt, akkor szerintem a világból is kiszaladtam volna.
Erik elutazott ma Debrecenbe, az idén már nem is találkozunk. Furcsa, mert eddig tőle ez nem volt megszokott, de érezze jól magát a barátaival.
Patrik sincs itthon esténként, ő is hol itt, hol ott van a barátaival, természetesen szilveszterkor is megy ő is valahová.
Sikerült ma beszélnem a fodrászommal is, holnap délután mehetek hozzá, megúszom legalább az itthoni hajfestést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése