Hétfő

 Elkezdődött a munka mindkettőnknek, hajnali ötkor már ott voltunk. Én még negyed kettőkor nem aludtam, úgyhogy nem volt a legkönnyebb dolog a reggeli ébredés. Egyébként én ebben az alvás dologban is fordítva működöm, mint a többség, mert nálam az van, hogy nem tudok elaludni, nem pedig az, hogy elalszom korán, és jó korán ébredek is. Pedig ha esetleg egy kicsit le is dőlök délután, még csak be sem csukom a szememet, nehogy véletlenül is elnyomjon a buzgóság. Kávét is legkésőbb délelőtt fél tízig iszom, utána már nem. 

Természetesen mindenkitől megkaptam a világ egyik leghülyébb kérdését: "milyen volt a nyaralás?" Nem tudom, van e ember a világon, aki erre azt válaszolná, hogy "ó, hát halálra untam magam" És persze még azt is megkérdezték, hogy "bírtad volna még egy-két hétig?" Viccelsz, ugye? Ha megtehetném, soha többé nem dolgoznék nyáron. Nyilván ha még ennél is többet engedhetnék meg magamnak, akkor nem csak nyáron.. legalábbis munkahelyen biztosan nem. Lennének ötleteim, hogy mivel foglalkoznék szívesen, azért nem csak lábad lógatnék életem végéig. 

Ma még nagyon éles volt a kontraszt az elmúlt két hét, és a most között, ilyenkor ez nehéz, de eltelik pár nap, és vissza fog szippantani a mátrix magába. Jó lenne ebben az állapotban maradni inkább, ami most még megvan, de tapasztalatból tudom, hogy nem lesz így. 

Azért egy kis Balatont hoztam ám magammal, hogy emlékeztessen tárgyi valóságában is az érzésekre. 

A gyertyát Patrik legjobb barátjának a barátnője készítette, nagyon finom illata van. Az üvegben pedig van kavics, homok, kagyló, és Balaton...😊