Ez egy sunyi kedd volt

 Mert minden pillanatában a hétfőre emlékeztetett, emiatt aztán elvette azt az örömet, amit okozhatott volna, hogy egy nappal később kezdődik a hét. 

De lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, és egyébként is nehezebben megy mostanában minden. Van ennek egy csomó oka, vannak feldolgoznivaló érzéseim is többek között. Meg ebben benne van, hogy soha még nem fordult elő, hogy ennyire kevés szabadságot vettem ki az első félévben, mint most, pedig a stresszfaktor csúcsra van járatva. A szabival. egyébként spórolok, az idén  már nincs pótszabadság egyetlen gyerek után sem, csak az életkorom után. Azt kicsit bánom a mindenféle történések hatására, hogy amikor olyan nagyon fájt a lábam, nem maradtam itthon betegállományban. Senki nem értékelte egy kicsit sem, magamat viszont akkor csúnyan megszivattam. Talán nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy most már túl vagyok rajta, és majdnem ugyanolyan, mint új korában. 

De azért volt ma jó is, munka után még elmentünk a takkoba Tatabányára, volt pár kuponom, amj ma lejárt, és szerettem volna venni egy-két dolgot. Vettem két nadrágot. Máshova már nem mentem be, Balázs kint várt, és amúgy sem volt valami jó napja, nem akartam sokáig váratni. Még majd valamikor lehet hogy elmegyek a C&A-ba. Meglátjuk. Van a fejemben egy-két elképzelés mit szeretnék, de nem dől össze a világ akkor sem, ha ezek nem lesznek. 

A héten valamikor könyvtárba is szeretnék menni, elfogyott az olvasnivalóm, és túl sokat nyomkodom a telefont.