Ugyanilyen meleg nap volt, azzal a különbséggel, hogy este sem volt borús az ég. Már élveztük a gondtalan nyári szünetet, ami akkor még azt jelentette, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van.
Semmi különös nem volt a napban, egészen késő estig. Az együtt töltött délután után, amikor már sötétedett, megtörtént az a bizonyos csók, ami aztán megváltoztatott mindent. Már akkor is pont olyan otthonos volt az ölelése, és olyan természetes volt vele lenni, mint most. 15 éves voltam, nem tudhattam még, hogy az érzés, amit akkor éreztem, nem csak a fülig szerelmesség érzése volt, hanem a megérkezés érzése is.
Hálás vagyok minden pillanatért, minden egyes napért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése