Azt nem is tudom, hogy írtam e, vagy csak akartam múlt héten, hogy végülis nem elsején megyünk, hanem harmincadikán délután. Ez a plusz egy éjszaka is sokat jelent. Amúgy is simán cimborálnék az ördöggel is, ha megadatna, hogy bármikor, bármennyi időt ott tölthessek. De így már csak kilenc nap, és már csak hetet fogok dolgozni addig. Igaz, már ma is azt éreztem, hogy nem bírom ki ezt sem. Annyi minden van a nyakamban még addig, de a cél lebeg a szemem előtt.
Ma gondolom sokan emlegettetek, mert ez már aztán tényleg az én időm volt, de tudom, a többségnek ez már sok. Őket sajnálom azért, de bevallom, én nagyon élvezem.
Volt pár furcsa napom is mostanában, és ugyan amiatt nem izgultam egy cseppet sem, hogy esetleg többen leszünk, de az nem esik jól a lelkemnek, hogy úgy tűnik, lassan készülődnöm kell egy újabb korszakra. De egy alkalom még nem a világ, elhessegetem a gondolatot is inkább.
Ez a Náray könyv nem egészen az, amit vártam (nemsokára végére érek az elsőnek). Olyan irgalmatlan a tempó, amit alig győzök feldolgozni. És ugyan valóban nagyon jó stílusban ír, de kiakaszt vele, hogy mindenki meghal..Mondjuk arra már most kíváncsi vagyok, mi lesz még a következő két könyvben.
Engem is zavartak az első kötetbena hatalmas időbeli ugrások. Ez később nem lesz annyira domináns. Nekem a második tetszett legkevésbé, a harmadik megint érdekes volt.
VálaszTörlés