Minden nap tartogat újabban valami kihívást, amire pedig nem feltétlenül vágynék. Igaz, azt is tapasztalom, hogy ez a folyamatos pörgés azért tök jól karbantartja az agyamat is, mert az ilyen időszakokban valahogy összeszedettebb és kevésbé feledékeny vagyok, mint a nyugis napokon.
A héten megint helyettesítek is a hűtött területen. Nincs nagyon sok tennivaló, de akad minden napra valami. Arra már a múltkor is rácsodálkoztam, és most is megint, hogy ott mennyivel segítőkészebb és jobban felkészült mindenki, mint a mi részünkön. De az is lehet, hogy nálunk mindenki borzasztóan lusta, és úgy áll hozzá mindenhez, hogy más is odaférjen. A frissáruban meg tudja mindenki, hogy a tennivalókat el kell végezni a lehető legrövidebb időn belül. Kár, hogy összeférhetetlenség miatt nem dolgozhatok ott mindig, ez a fajta hozzáállás jobban illik hozzám.
Munka után elhoztuk a boglári kulcsot, aztán még elvittünk az apácákhoz pár zsák ruhát. Éppen mise volt a templomban, így nem találkoztunk, de már kaptam üzenetet, hogy megtalálták őket, és köszönik szépen, holnap napközi után ki is osztják őket. Ezért nem hirdetem meg sohasem ezeket a ruhákat, felesleges lenne párszáz forintért árulni őket, amikor tudom, hogy lesz, aki holnap nagyon fog örülni, hogy rátalált egy kabátra például, és nem kell azon gondolkodnia, hogyan fogja megvenni. Emlékszem, hogy én is milyen hálás voltam annak idején, ha valakitől kaptunk ilyen segítséget. Azt meg egyébként is őszintén hiszem, hogy az Univerzum így van egyensúlyban, ha mindig az segít, aki épp megteheti. Mindenkinek van valami, amit adhat a másiknak, akinek épp az a valami hiányzik. És ez néha semmibe nem kerül, csak egy kis odafigyelésre van szükség.
Egyébként eltelt most már a tizenharmadik nap is a negyvenből, éjszaka talán esett, de napközben nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése