Pedig mióta tudjuk

 Ha jól emlékszem, ötödik osztályos volt Roli, amikor az akkor még egészen új osztályfőnöke már közölte velem, hogy valami nem stimmel vele, és vizsgáltassam ki. Nagyjából akkoriban alakult ki köztünk az a viszony, ami végigkísérte a négy évet, és a végére aztán teljesen meg is romlott. Nem mondom, hogy ez része a mindennapjainknak, de minden iskolai dolognál itt kísért az ő szelleme. Mert egy csomó minden másképp zajlott volna, ha kevésbé utálja a gyereket. Nagy szerencse, hogy egyébként Roli nem egy lelkizős fajta, és nem viselte meg, csak mindig épp akkor, amikor valami történt. 

Ma, épp miután Rolit elvittük az évzáróra, összetalálkoztunk a lidlben. Meglátott, borzasztóan zavarba jött, és épp csak kinyögött egy köszönést. Nem szép dolog, tudom, de nagy elégtételt éreztem, mert tudtam, hogy tudja már, mennyire rosszul ítélte meg. 

Annak örülök, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az a gyerek, akiről már hosszú évek óta tudjuk másoktól, hogy hülye, lusta, és soha nem lesz jó semmire....mégiscsak képes helytállni mindenféle cseszegetés nélkül. Ma még oklevelet is kapott. ...