Ez nem olyan volt, mint a múlt heti. Még csak a sunyi keddre sem hasonlított, mert végig igazi hétfő volt. Ott kezdődött az egész, hogy már múlt héten is tudtam, hogy ma Balázs délutános lesz. Amikor három évvel ezelőtt nekem megszűnt a kétszakos munkarend, és végre nála is stabillá vált az, hogy az esetek kilencven százalékában egy szakba jár, ha helyettesít, akkor az inkább reggel, vagy hétvége, ez nagy àldás volt. Végre pótolhattuk az elveszett időt a rengeteg állandó éjszakás műszak és váltott szám után. Így aztán szívből utálom, amikor ő délutános.
Ehhez képest egy végigszívott délelőtt után, amikor három ember munkáját csináltam egyedül (csak úgy repült az idô), kora délután megtudtam, hogy péntek kivételével egész héten délutános lesz, és hétvégén is megy egy napot. Ez van. Nem esett jól, na.
Az ötödik nap is eltelt közben a negyvenből, és ma bizony esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése