Bronzmeccs volt...

És ezt most olyan nehezen tudnám elmesélni. Mert aki nem szereti a focit, annak minden bizonnyal hiába is mesélném, csak legyintene egyet, hogy ugyan már, mi jó van abban, hogy húszan kergetnek egy labdát, mellettük rohangál egy ember síppal a kezében, és még ketten állnak a kapukban egymással szemben. Hát ha így kisarkítanánk, nem is lenne benne semmi jó. :)
De egy ilyen meccsen, mint ez a mai... húúú, hát ezt át kell élni. Annak, aki szereit a focit, egy fergeteges élmény, annak, aki meg nem, lehet, hogy megváltozna róla a véleménye.
A létszám nem volt mindennapi. A hivatalos nézőszám 13689, ami azt jelenti, hogy kicsit több, mint tizennégyezren ültünk a Puskás Ferenc Stadion lelátóin, várva, hogy sikerül e bronzérmesnek lenni. Már az a pillanat, amikor a játékosok melegíteni jöttek ki, borzongatóan szép volt. Amikor ez a rengeteg ember egy emberként örül nekik, és azonnal zúg a "Fradi" kiáltás.
És még mennyi csodás és megható pillanat...
-amikor a Himnuszt énekelték, bevallom, kicsordult a könnyem
-amikor az első tizenöt, szurkolásmentes perc után "felrobbant" a stadion
-amikor láttam és hallottam a lelkes gyerekeket, akik csillogó szemekkel várták a gólt
-amikor a bronzérmes U16-os focistáink körbefutottak a pályán, és nekik zúgott a "Szép volt, fiúk", és a "Hajrá Fradi"
-amikor Bönig gólt rúgott, és ez a tizennégyezer ember együtt örült, táncolt, ugrált és énekelt
-amikor Leonardo nevét kiabálták a tizenegyesrúgás előtt
-amikor Leonardo berúgta
és a végén.. amikor már a biztosnál is biztosabb volt, hogy a bronzérem a mienk. .....
-a "Veled vagyunk, Akeem" feliratú pólók...
-Mateos karjában a kisbaba kisfia
-az ünneplés percei
-az ünneplés hangjai
És úgy az egész. Leírhatatlan. És kár, hogy vége a tavaszi fordulóknak..
Megyünk ősszel is, mert amúgy is talán valamiféle kabala lehetünk a kedvenc csapatunknak, mióta kijárunk a meccsekre, folyton nyernek. ;) Na.. rajtunk nem múlik, hogy jövőre az Arany legyen a mienk. :)