avagy Na, akkor gondolkodjunk!
Mert sosem látott mélyrepülésben van a testem. Kimondhatom egészen nyugodtan, hogy elkezdett rámrakódni az a fajta "középkori háj", amit azért még nem vártam volna, lévén a középkorúság majd úgy tíz-tizenöt év múlva fog csak bekövetkezni nálam. Na de korán is őszülök, gondolom, ez is korábban érkezik. És hát.. hogy is mondjam csak.. nemhogy nagyon utálom, de egyenesen undorodom tőle.
A legkézenfekvőbb megoldás nyilván az lenne, ha most akkor nagy hirtelen száznyolcvanfokos fordulatot vennék életmódilag, és holnaptól lecserélném a péksüteményt zöldségre, az autóval járást sportra, és lehetőleg reggel vagy este, vagy akár reggel és este elmennék futni, vagy biciklizni, vagy lenyomnék egy hatvanperces agyameldobom kardio edzést. Nos, ez nekem nem megy. Egyrészt lustább vagyok ennél, másrészt a magam kajájára kb. akkora energiát fordítok, amennyi épp ahhoz kell, hogy éhen ne haljak. És még akkor abba ne is menjünk bele, hogy konkrétan jól sem tudok lakni zöldséggel. (főleg mert nem is nagyon szeretem)
Mégis valamit kéne tenni. Kattogok rajta, hogyan is lehetne a szokásos fedettpályás távolbanézős sporttevékenységemmel hájat eltüntetni, de az egészen biztosan nem működik, hogy nézem, és olvad lefelé. (már kipróbáltam)
Simán alávetném magam valamiféle hájfaragó eljárásnak is,még az sem zavarna, hogy vágnak, meg varrnak, és az nyilván fáj. Ha eltüntetné, hadd fájjon. De azért egy ilyennek az ára eléggé elriaszt ahhoz, hogy komolyan ne foglalkozzak vele.
Nem jövök rá, mit is kéne tennie egy magamfajta lusta disznónak ahhoz, hogy a helyzet változzon. Nyilván meg kéne mozdulni. És lehet amúgy, hogy csak el kéne egyszer kezdeni, aztán már menne.
Egy biztos.. a hájamnak mennie kéne. Lehetőleg minél előbb. (és nem kell azt mondani, hogy ugyanmár, most mutattad a képet a pöttyös ruhában, és azon aztán minden látszik, de semmiféle háj, mert ÉN látom, hogy mi van a ruha alatt)
ooh, Dius, ez nekem már harmincas fordulóban jött. Konkrétan azóta semmi csökkenés, pedig voltak évek, amikor rendszeresen jártam sportolni...
VálaszTörlésMondjuk, most, hogy november óta másfajta munkahelyem van, mint szokott, na azóta, csökkent valamit a helyzet, alakultak a dolgok, de igazából nem sokat. Hahha
Nem tudok kevesebbet enni, nem is akarok!
Neked is szükséged van erre, a tested tudja, hogy most miért alapoz. Én ezt mondom....
igen, csak el kell kezdeni, aztán már megy. Kicsivel kezd, 15-20 perc valami naponta, kétnaponta. Aztán észrevétlenül az életed része lesz, és hiányozni fog. Nyár van, világos van, akár reggel, akár este, akár a kutyákkal, akár a gyerekekkel. De ezt már mondtam. És tudom, hogy tudod, hogy mit kéne. Csak szánd el magadat légyszi, hidd el az egészségi állapotodnak is jobb lesz, a fejed sem fog fájni, fittebb is leszel és teherbíróbb. Megéri. Én drukkolok Dius, hogy találj magadnak valami hozzádvalót. Úszás esetleg?
VálaszTörlésAlapvetően szerencsés alkat vagy aképek alapján így nagy baj nem lehet, szerintem ha utálod a hájad, neked elég lenne egy kicsit másképp enned és menne le belőle, de nem könnyen, mert öregszel/ öregszünk, szóval nekem 35 éve skorom óta szinte semmit nem akar mozdulni, max. keményedik egy kicsit :) Pedig most futok hetente 4x és télen meg végig tornáztam heti 5-6x....
VálaszTörlésHahaha, na én pont az utolsó mondatoddal akartam jönni, meg a pöttyös ruhával... :D
VálaszTörlésAz én tapasztalatom az, hogy kell egy kattanás, és akkor csinálni is fogsz valamit. Hogy nálad mi lesz ez a kattanás, nem tudom, tudod, én kifogyott nadrágot kaptam... ;)
Timi, lehet, hogy igazad van, erre még így nem is gondoltam. :)
VálaszTörlésBea, köszi a drukkot. Úszni nem tudok. Valójában sportolás terén igazi antitalentum vagyok. :D
Mesélő, hát nem vigasztaltál meg nagyon, de igen, alapvetően tényleg szerencsés vagyok.
Domi, várom majd a kattanást, hátha nálam is lesz valami tényleg. :)