Készülődünk

A holnapi ballagásra. Elkészült minden ajándék végül, a virágcsokorért is sikerült odaérnem (igaz, késtem.. mert nem gondoltam, hogy több, mint egy órás lesz az alsósok évzárója).
A nagy, ballagó gyermek ma este megkapta a csokrot, és a szalagot, megnézhette a tortáját, és megkapta a macit is, amit erre az alkalomra csak és kizárólag az ő részére varrtak. Kézzel, az első öltéstől az utolsóig. A maci szimbolikus jelentésű nálunk. Mindenkinek van egy születésére kapott macija, és úgy tervezem, mindenkinek lesz egy ballagós macija is. Aztán majd még meglátjuk, hogyan tovább.. de remélhetőleg ezt a két macit majd még a gyerekeiknek is meg fogják mutatni.
A nagy rohanásban (és fejfájásban) ma még nem volt időm meghatódni. Teljesen meg is leptem ezzel Patrikot, hogy képes voltam sírás nélkül átadni mindent. :) (ugye-ugye, okozok én még meglepetéseket).
Azért illúzióim nincsenek a holnapi nappal kapcsolatban, és szemfestéket eszembe sem jut magamra kenni. És nem, nem vagyok szomorú, csak épp most megint egy korszaktól búcsúzunk. Ami sosem könnyű.

Ha meg belegondolok, hogy ez a kép is épp tegnap készült a legelső tanévnyitón..