Mit is mesélhetnék? Leginkább semmit. Érzem én is, hogy annyira megváltozott az életem, hogy lassan-lassan már kihat ide is. Mert vannak dolgok, amikről mesélnék szívesen, még csak unalmasak sem lennének, de azokról nem lehet. Más meg nemigen van.
A megváltozott élet miatt eléggé le van foglalva az agyam azokkal a gondolatokkal, amik oda feltétlenül kellenek, a testem meglehetősen fáradt örökké, így aztán ha néha akad is világmegváltó gondolatom, mire megörökíteném, már nem is akarom mégsem.
A megváltozott életem miatt értek már hatalmas nyereségek is, de nagy veszteség is. Ezekről sem beszélek, mert biztos vagyok abban, hogy nem is tudnám jól elmesélni. A másik meg az, hogy még mindig hiszek abban, hogy minden okkal történik.
Néha kicsit szomorkodom a megváltozott dolgok miatt, néha pedig örülök neki, hogy így alakult. Ezt is meg kell tapasztalnom, hogy aztán majd ebből a helyzetből is erősebben, többet tanulva léphessek át a következőbe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése