Csoda e, hogy ezek után én, akinek hatra dolgozni kellett menni, képes voltam elaludni. De úgy istenigazából ám, mert ugyan be volt állítva a telefonom négy húszra, de tuti, hogy nem ébresztett a dög, mert a mellettem (sokkal éberebben) alvó Balázs volt az, aki öt óra huszonhétkor nem éppen a "jó reggelt drágám" finomsággal oldalba bökött, hogy "Tudtam, hogy elalszol". És hát igen, így aztán ez a hétfő mindenhogyan indult, csak jól nem. Mert ugyan elkészültem tíz perc alatt, és éppen az éberalvó férjemnek köszönhetően el sem késtem, és amúgy az álom is egyetlen pillanat alatt kiment a szememből, de mégis egy sz.r hétfő volt.
Mert:
-esett egy fél napig
-fújt a szél egész nap
-fájtak a lábaim már megint egész nap (hülye ortopéd lábak)
-nyűgös voltam
Mégis, a legeslegjobban ez hiányzott:
:-(
VálaszTörlés:) Ezen is túl vagyok. ;) (és azóta már pótolódott valamennyi az ölelés hiányból is)
VálaszTörlés