Hogy én néha mennyire unom ezt a folyton mindent ugyanúgy csinálást.. még az is üdítő változatosságnak számít, hogy két műszakban dolgozom. Mert legalább annyi van, hogy egyik héten délelőtt dolgozom, és délután vásárolok, főzök, mosok, míg a másik héten délelőtt vásárolok, főzök, mosok, délután meg dolgozom. Közben meg amúgy mégis mindig, minden ugyanaz. Képes vagyok szinte ugyanazokat a kajákat csinálni örökké, mert legyen meg gyorsan, egye meg mindenki, lehetőleg lakjon is vele jól mindenki, és ne legyen utána negyvenötféle edény, amit mosogatni kell. Mint valami őrült robot, ugyanazokat a dolgokat csinálom nap mint nap, és őrült mértékben unom. Még az is mindig ugyanaz, hogy mennyi időt olvasok a kádban, pedig nem mérem, hanem valahogy be van kódolva, és amikor az az idő eltelik, leteszem a könyvet, megmosakszom, és kiszállok.
Lassan elkezdhetem vágni a centit, annyira nem sok idő van már hátra a nyaralásig. Most már aztán nagyon türelmetlenül várom, mert annyira jó lesz, hogy lesz időm unatkozni. :) Nem kell minden percben valamivel végezni, mert ha nem, akkor már később nem fog menni.
Egyébként meg az a véleményem, hogy minden évszakban kéne mindenkinek minimum egy hét, vagy inkább tíz nap, amikor elvonulhat mást csinálni, mint amit szokott, és akkor sokkal boldogabb, egészségesebb, és hatékonyabb lenne mindenki.
Na és ez egészen más téma, de valaki magyarázza már el nekem, hogy miért írja valaki a másiknak azt, hogy puszim? Mi az, hogy puszim? Miért az enyém? Ezen már egy ideje gondolkodom, de szerintem sosem jövök rá.
Kedves Dius!
VálaszTörlésMost téged olvasva kicsit megkönnyebbültem, mert én is igy érzem magam. :-( Illetve éreztem...mert egy hete már csak felhivtam a kineziológus barátnömet beszélgetni.
Kicsit bele voltam már fásulva a dolgokba és azon is felhúztam magam, hogy egy eltörött slagból nekem kellett kipajszerozni a müa. alkatrész darabot, hogy locsolni tudjak. Közben meg a gyerekeim úgy összevesztek, hogy tölük viszhangzott az utca. Az autóval meg keresztbe álltam a földúton, hogy a csajok nyugiban tudjanak biciklizni, anélkül, hogy valami vadbarom keresztül menjen rajtuk, mint a malacokon. Erre jött egy autó ( és lehet jópofizni akartak), de mondták, hogy csak gyorsan álljak el az utóból...stb. És megkérdzték, mikor látták a fejem, hogy mi van nem birsz a saját két gyerekeddel???? Hát nem b....d meg, mert közben még a lakatos ajtót is rángatnom kellett, hogy be tudjam zárni, meg félbe kellett hagynom a locsolást, meg mindent.....
Szóval remélem kicsit megvigasztalódsz te is, hogy más is látja a napok szürkeségét, és más is nagyon várja a nyaralást. Már csak két hetet kell kibekkelnem...és IRÁNY A Balcsi.:-)
Kivánok neked (is) eröt és kitartást.:-)
Szeretettel ölellek:
Csilla alias Batorba
Csilla, köszönöm szépen, megvigasztalódtam, és bevallom, még mosolyogtam is, annyira jól írtad le a sztorit az autós emberrel. :)
VálaszTörlésEgyszerre leszünk a Balatonon. :) Kitartás Neked is. :)