A változásokban a kezdet a nehéz. Az a kezdet, amikor az elképzelésből tett kell, hogy legyen. Persze, nem mindenki van ezzel így, de én igen. Egyszerűen úgy járok mindig, hogy szépen elsodornak a hétköznapok, és azon kapom magam, hogy megint eltelt egy hét, vagy egy hónap is már, és még mindig ugyanúgy csinálok mindent. Amikor ezzel szembesülök, akkor persze ingerült leszek, és azonnal elveszítem az összes energiámat, és rögtön terveket szövögetek, hogyan is fogom csinálni.
Aztán persze jön a következő nap, ami megint ugyanolyan, mint az összes előző, és megint nem maradt idő semmire.
Lassan gondolatom sem marad...
Bennem viszont mindig elindítasz gondolatokat...:)
VálaszTörlésJúlia, köszönöm, és örülök neki. :)
VálaszTörlés