Vannak olyan percek, amikor olyan jólesik elbambulni, és csak elmosódottan hallani a külvilág zajait, éppen csak érzékelve a körülöttünk lévő történéseket, de élvezni azt a pillanatnyi luxust, hogy épp nem kell pár percig sem döntést hozni, sem utasítást adni, de még csak jóformán lenni sem.
Ezek a percek azok, amikor olyan gondolatok suhannak el, amiket nem lehet megfogalmazni. Amikor olyan érzések törnek elő hirtelen, amikre nincsenek szavak. Van, amikor ezekben a percekben döbbenek rá, hogy mindenféle fáradtság és minden megpróbáltatás ellenére is az egész világot szeretném megölelni. És van olyan is, amikor épp az előzők miatt épp az előző ellentéte érződik.
És vannak olyan percek is, amikor emlékek törnek elő. Pillanatok, amik már voltak. Érzések, amik azoké a pillanatoké voltak.
És van olyan, hogy huszonegy év legfontosabb pillanatai idéződnek fel. Mint tegnap. Amikor éppen huszonegy éve volt annak, hogy először.. :) Életem legjobb pillanata volt. ;) És az a csodás benne, hogy azóta is tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése