A sablonról

... ami mire elkészült teljesen, addigra természetesen már nem tetszik igazán. Mert most mégis túl harsány, és túl keskeny, meg mindenféle egyéb baja van már. Pedig végre működnek a modulok alatta, és nyári is, meg minden. Ráadásul az elmúlt két napban legalább húsz volt, amit letöltöttem, kicsomagoltam, feltöltöttem, majd aztán csalódottan lemondtam róla. Vagy azért, mert nem jelentek meg a képek alatta, vagy azért, mert nem működött egyetlen modul sem, vagy pedig azért, mert sehogy sem tudtam törölni a beleírt "read more" opciót. (ami miatt az előzőnek is mennie kellett)
Elképzeltem magamnak egy helyes kis kockásat, aminek a fejlécében csodás nyári fotók vannak, mondjuk egy balatoni naplemente, meg napvirág, meg mojito, meg napsütés, de ilyen sablon nem létezik. Én meg nem tudom megcsinálni, dacára annak, hogy már egy csomószor megpróbáltam. Biztos nem jól próbálkozom, de hát ez van. :) Az elképzelésem után megalkudtam különböző sablonok mellett, gondoltam, hát legyen.. beérem én kevesebbel is, de azért mégis az után az elképzelt után vágyakozom.
Szóval... ha erre jár valaki, aki pusztán az én két szép szememért összedobna nekem egy ilyen vágyottat, vissza ne fogja magát. :)
És egy másik sablonról is még.. ami szerint éljük az életünket. Van egy séma, amit úgy ráhúzunk mindenkire, valami, ami jó és normális, és úgy kell csinálni. A sablon szerint óvodába, iskolába, középiskolába, főiskolára/egyetemre járunk, majd dolgozunk, családot alapítunk, és végül, valamikor sok-sok év múlva nyugdíjba megyünk. Menet közben szorgosan úgy teszünk, ahogy elvárják tőlünk, úgy neveljük a gyerekeinket is, hogy beleilljenek a sablonba, és szépen folytassák a sormintát. Csakhogy a sablonon belül emberek vagyunk. Érző emberek. Akik boldogok, szomorúak, félnek, egészségesek, betegek, bizonytalanok, stb. És ezek a dolgok azok, amikkel olyan nehéz valamit kezdeni. Mert nincs leírva sehol, hogy hogy kell csinálni azt, ha boldogok vagyunk. Szabad e, illik e lépten-nyomon erről beszélni? Vagy ha szomorúak vagyunk, van e létjogosultsága a szomorúságunknak bárhol előbukkanni? Szabad e nyilvánosan sírni, és kimutatni, ha valami fáj? Ki tudja ezt? Nyilván ezt is csináljuk valahogyan, olyan félmegoldásokkal, mert sosem lehet tudni, hogy épp beleillünk e a sémába, avagy nagyon kilógunk.