Patrik nap

Mi ugyan nem tartottunk hagyományos ír Szent Patrik-napi vigadalmat itthon, lévén nem vagyunk írek sem, meg hát annyira a sörért sem vagyunk oda (de majd ez biztos változik még, ahogy telik az idő, legalábbis a kiskorú férfiak ízlését illetően). Szóval csak simán elmentünk a szokásos Burger Kinges körre Patrik nap alkalmából.
Még tegnap este is azon törtem a fejem, hogy ugyan mi volt az, amivel kapcsolatban a nem túl távoli múltban azt mondtam az én Patrik nevű fiamnak, hogy majd megkapod a névnapodra, de szégyenszemre nem jöttem rá. Mondjuk ő sem emlékezett, mert aztán végül csak nem átallottam megkérdezni. De most, ezen a névnapján a szokásosnál is kicsit jobban bűntudatom van, mert most aztán tényleg csak BK volt az ajándék, és pedig nem csak ezen a napon, hanem úgy egyébként is megérdemelne valami plusz akármit, amiért a hétköznapokban olyan remekül helytáll mellettünk/helyettünk/velünk/értünk. Persze nem vár Ő ezért semmit cserébe, mert simán csak belesimult a mindennapjaiba egy csomó apróság, és csak én érezném jobban magam attól, ha "kárpótolnám" őt valamiért, amit ő talán nem is hiányol.
Na persze ma délelőtt, amikor már megint pankrációs mutatványokat gyakoroltak a nagyobbik öccsével, aki ráadásul nem átallottt még beszólni sem a ma névnaposnak, akinek ettől olyan majdnemtizennégyévesféle módon eldurrant az agya, és egy pillanat alatt lerendezte a kekeckedőt, akkor nem gondoltam arra, hogy most akkor kéne valami nagyonszuper és nagyonvágyott valamit venni még neki. Merthogy Eriken vannak azért maradandó nyomai dolognak (tiszta ciki, de frankón lefejelte a szekrényajtót, és ott a nyoma az orrán is, meg alatta is, és még a szája is feldagadt). Mindegy, ez csak egy mellékzönge volt ma, amit nem díjaztam túlzottan.
Eljutottuk a Burger Kingbe, ettünk egy jót, és egy negyed órára a mienk volt az egész étterem, mert rajtunk kívül csak a dolgozók voltak bent. Aztán azért csatlakoztak hozzánk mások is, de szemmel láthatóan alig volt élet a városban (Tbánya). Az utak abszolút járhatóak voltak, bár néhol félelmetesen magas hófalak tornyosodnak.
Aztán délután a névnaposnak őrületes migrénes fejfájása lett, ami persze nem múlt el semmitől, akármit próbált is ki, és még most is tart. (jön a melegfront, ez most már biztos)
Nekem meg nemhogy jót tett a pihenés, de egyenesen ártott... mert most estére lettem lázas (nem vészes, de láz), fáj minden porcikám, a nyakamon egy nyirokcsomó annyira megduzzadt, hogy az is fáj, ha oldalra nézek. És hányingerem is van. Úgyhogy reggel a háziorvosnál kezdek szerintem, akinek megmondom, most tegyen csodát, mert nekem akkor is dolgozni kell mennem, ha negyven fokos lázban égek, mert én még egyszer egészen biztosan nem fogok úgy járni, hogy betegség miatt küldenek el.
És a tudjátokmiért már nem is merek magyarázkodni, meg ígérgetni, mert sosem tudom betartani. Ne haragudjatok.

Hétvégi zanza

Azt a véleményemet, miszerint a hétvége a legjobb dolgok közé sorolandó (és ez is kimaradt abból a listából) azt hiszem fenntartom még egy darabig. Még úgy is, hogy nálunk csak minden harmadik hétvége olyan, hogy mindenki itthon van. Ez egy ilyen harmadik hétvége volt. Éppen jókor. Sikerült legyűrnöm a mindenféle fájásomat, már sokkal jobb, bár még nem az igazi. Ha mögé tekintek, tudhatom az okát annak is, hogy így lett, meg annak is, hogy elmúlt. De ne menjünk ebbe bele most, ehhez fáradt vagyok már vasárnap este.
Ezen a mostani hétvégén volt mindenféle jó dolog, a Burger Kinges kiruccanástól (tán valakinek ünnepelni valója akadt?) kezdve az este tizenegyre megfőtt húslevessel, a kívánságra elkészült zserbóval, és a mai ebéddel, kráter sütivel együtt.
Akadt rosszabb is, de ez majd holnap délelőtt a sebészeten kiderül, mennyire... Maradjunk annyiban, hogy elhangzott már az örökbecsű "ha eltörött az ujjad, még tuti, hogy kaptok is". A sérelmes fél Patrik. A jobb keze hüvelykujjáról van szó, nem túl látványos a dolog, ámde eléggé fáj. És nem tud írni.Meg még férfiból is van. Így aztán kénytelenek leszünk a hétfő délelőttöt erre áldozni. Pedig azt gondoltam, milyen jó kis befejezése lesz a hétvégének, hogy hétfő délelőtt még majd ketten itthon leszünk Balázzsal. (mert ő délutános)
Az a nagyon jó dolgok közé sorolandó, hogy megkaptam a számos képeket, az egyiket tegnap Zsuzsi jóvoltából, a másikat pedig ma Bea jóvoltából. Itt is nagyon köszönöm nekik, nagyon örülök neki, annak meg még külön, hogy vettétek a fáradtságot és figyeltétek a kedvemért. :)

És igen, ahogy fentebb zárójelben megemlítettem, akadt akinek ma ünnepelni valója is volt. Neki itt is, és ezúton is kívánok Boldog Névnapot.

Királyfi-nap

Mert nálunk ma mindenféle naptári híreszteléssel ellentétben Roland nap van. :) A legkisebb királyfi pedig éppen Roland, úgyhogy ez ma az ő napja volt. :) Nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, mert közbeszólt a nátha, de minden elmaradott dolog pótolható, és nem is maradt ajándék és ünneplés nélkül.
Ruhákat kapott, és egy Nerf pisztolyt (remélem jól írtam), ilyen szivacslövedékes akármi. Ezzel a szivacslövedékkel érte el nálam az ajándékozó, hogy megvehette, mert amúgy pisztolyt, fegyvert nem tűrök a háztartásban. De tudtam, telitalálat lesz, ahogy az is lett, mert még mindig nem nőtte ki azt, ahogy kicsi kora óta mindennek örül. Erre az izére is "mindig vágyott". Jó vele, mert könnyű neki örömet szerezni, gyakorlatilag két papírfecninek is szívből tud örülni,ha mondjuk ráírok neki bármit.
A névnapos egyébként a héten is szerzett piros pontot is, nem csak varratot. Elkezdték az írás füzetben az álló egyeneseket, és a kapukat, amikor tegnap este megnéztem, kicsit megint könnybe lábadt a szemem. Egyrészt, mert jajj, már milyen nagy, másrészt, mert olyan szép, mint még soha, egyik gyerekünké sem.

(iskolai versmondás, mellette az ovis szerelem, mögötte A. óvó néni, a fehér inges az iskolaigazgató)

Boldog Névnapot, kis Királyfi! 

Légy olyan boldog, mint amilyen szép vagy,
legyen életedben száz millió szép nap.
Ne tudd meg soha mi az a bánat,
kerüljön el téged minden ami fájhat.
Kacagj, nevess csillogó szemekkel,
ezért imádkozunk összetett kezekkel.
Olyan szeretetre méltó szép, kedves, igazságos és szellemes vagy,
amilyen ember rajtad kívül nincs még egy!

Erik nap

Ma az ő névnapját ünnepeltük. Kicsit rendhagyó volt az ünneplés, mert az ajándékok egy részét már megkapta előre, másik részét meg majd csak később. Nem feltétlenül volt ez így a legjobb, mert ő aztán nagyon szeret ajándékot kapni, de majd jövőre okosabbak leszünk.
Azért még jutott neki mára is egy foci, meg egy gyümölcstorta.
Már jó sokszor írtam róla, hogy mennyire szeretem azt a tulajdonságát, ami miatt olyan nagyon különleges a gyerekeink között. A macsósága egyedi és megismételhetlen. Teljesen bele tudok szeretni, mikor azzal a gyönyörű angyali arcával néz, a szemei pajkosan nevetnek, és valamire, ami épp tetszik neki, azt mondja, Yeeee, bébi! Ez így leírva semmi, de én látom hozzá az arckifejezést, a kézmozdulatot, és hallom a hangját. És az ilyesmi csak úgy jön belőle... mint az olyanok, amitől szerinte menőbb lesz. A magasszárú cipő az idén is téma volt, az idén is ellenálltunk... akármilyen menő is. Várom, hogy majd ősszel bejelenti az igényét egy szaggatott farmerre, amiből lehetőleg a fél hátsója kint villog, mert az ülepe a térdéig ér. (amúgy ilyet sem veszek majd) Tuti, hogy be fog próbálkozni, és a vaterán fog keresni egy párat az ő méretében. És szépen ide lesz készítve a gépre, hogy megnézzük. :D :D
Ma azt kérdezte, hogyhogy Erik Márk lett, nem pedig Márk Erik? Azt mondtam, azért, mert nekünk így tetszett. És azt mondom most, hogy tökéletesen választottunk neki nevet. Mert egy Eriknek ilyennek kell lennie. :)

Boldog Névnapot, kisfiam!

A képeslapon az idézet annyira illik rá, hogy megmosolyogtatott. :)

Mégiscsak...

Azért jó, hogy nem napközben blogolok, hanem este, mert így most nem azt fogom írni, hogy annyira béna és szar napom volt, hogy legszívesebben a világból is kiszaladtam volna dacból, méregből, sértettségből, fáradtságból, ahogy ezt tettem volna még délben.
De mivel már este van, így most azt írom, hogy ez egy nagyon jó nap volt. Olyan meglepetésben volt részem, hogy a szám is tátva maradt (nem emlékszem rá, hogy tényleg e, de ez is lehetséges). Eszter délben hívott, hogy mikor leszek otthon, mert a férje megy Bp-re, és elküldené vele a ruhacsomagot, amit Rolinak készített össze. Megbeszéltük, hogy ötkor már otthon leszek, és ennyiben maradtunk. A munkahelyemre nem sok értelme volt ma bemenni, rajtam kívül egy teremtett lélek sem gondolta még úgy, hogy szeretne bejönni, de mindegy, hát van ilyen is. Munka után még bevásároltam a zöldségesnél, meg vettem tejet, felvágottat, hogy legalább vacsora legyen, és aztán indultam haza. Már majdnem otthon voltam, amikor Eszter megint hívott, és kérdezte, hogy "otthon vagy már?" Mondtam, hogy még nem, de már látom a házunkat, pár perc. Fura volt, hogy miért ő hívott, miért nem Barna, de gondoltam, biztos Barna elkeverte a számomat, vagy akármi... Aztán hazaértem, elvigyorodtam azon, hogy milyen rég is volt már, hogy egy pasi vár a házunk előtt rám. Köszöntünk egymásnak, amikor valami kattanó hangra figyeltem fel, és Eszter is kiszállt az autóból. Egy tortával a kezében. A Tortával a kezében. Olyan nagyon jó érzés volt, az addigi semmikedvem egy pillanat alatt elszállt a meglepetés okozta örömtől. Jót beszélgettünk, ettünk a nagyon finom tortából, én is felköszöntöttem Esztert a névnapja alkalmából. Sajnos nem tarthatott három éjjel-három nap a beszélgetés, mert várták őket otthon a gyerekek, pedig kibírtam volna.. akár még alvás nélkül is. Itt is még egyszer, (mert nem tudom elégszer és eléggé) köszönöm szépen, hogy teljesítettek két kívánságomat is (a meglepetést is, és a tortát is). Történhet már bármi a következő két napban, már előre ettem a medve bőrére... :D
Aztán ami még nagyon-nagyon jó. Megkaptuk ma a levelet az iskolából, hogy Roland nevű gyermekünk felvételt nyert, az 1/d osztályba. A tanító nénik pedig azok, akiket szerettem volna. (Ági néni és Györgyi néni) Halleluja... egy aggodalommal kevesebb, mert nagyon biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb kezekbe került az én kicsi királyfim, most már majd nem gondolkozom azon, hogy szerzek valami idővisszacsináló gépet, amivel augusztus végéig újra három évest csinálok a hét évesből, és újrakezdi inkább az ovit. Bizakodó és optimista lettem az ő sorsát illetően is. Nagyon nagy kő gördült le a szívemről ezzel.
Több jó nem történt, de nem is vagyok telhetetlen, ez épp elég is egy napra. Ja, és ma olyat tettem, amit eddig még sohasem. Nem vettem magamnak cigit. És nincs is már egy szál sem. Jelen pillanatban országomat tudnám adni érte, de nincs mit tenni... Azt nem tudom, kibírom e, vagy meddig bírom ki, de megpróbálom így. Azokkal a verziókkal mindig elbuktam, amikor volt itthon, csak próbáltam nem rágyújtani. De ígérem, azt is be fogom nyilvánosan ismerni, ha egy akaratgyenge balfék vagyok, és nem bírom ki. :D
Holnap pedig egy egész nap dolgozós péntek. De hátha ez a péntek egy olyan jó hírt hoz, amitől még majd ez sem fog zavarni. Bármi megtörténhet a mai nap után. :)

És még bőven éjfél előtt vagyunk, úgyhogy szeretnék az én kedvenc Eszteremnek, és az összes erre járó Eszternek, Elizának és Vanesszának, akik ma ünnepelnek, Nagyon Boldog Névnapot kívánni.

Patrik-nap

Ma megint egy névnap volt nálunk. Elsőszülöttünk neve napja. Aki majdnem Krisztián lett egyébként, de igen hamar leszavazta a család apraja-nagyja. Annak pedig, ahogy eldőlt, hogy végül mi is lesz... hát, érdekes története van. Volt azon a név-listán egy pár név, ami mindkettőnknek tetszett, de sehogy sem sikerült dűlőre jutnunk, mígnem nemes egyszerűséggel közöltem, hogy ha márciusban azon a héten mozdul meg először, akkor legyen Patrik. Na, hát kitalálhatjátok.... éppenséggel március 13-án, Krisztián napon éreztem először azt a bizonyos mozgolódást... épp Fradi-meccs ment a tévében.
Szóval, így lett ő Patrik. De nagyon jól tette szerintem, hogy épp akkorra időzítette, mert illik hozzá a neve. :) Olyan kis vidám fickó, mint ahogy ez Írország védőszentjéhez illik. Vidám, koboldos, és mégis nagyon komoly.
Ma Burger Kingezéssel ünnepeltünk, és még könyvet kapott (Kövesi Péter: Nem leszek Nemecsek), meg cipőt, farmert, csupa hasznos holmit. Egyébként, nem szereti, ha ennyire a figyelem középpontjában van, ez nem az ő világa. Legjobb lenne neki, ha mondjuk postán kapna mindent, és egyedül bontaná ki, amikor senki sem látja.

Szívemből kívánok boldog névnapot,
kísérjék életed fényesnél fényesebb szerencse csillagok!
Szeresd a percet, örülj a mának,
vágyaid idővel valóra válnak!

Balázs-nap

Volt már januárban nálunk szülinap. Most, februárban névnap van.
Balázs napja. Ha csak rajtam múlt volna, most duplán ünnepelnénk, mert Rolit is így hívnák. De nem bánom, hogy nem így lett. Így most nálunk csak egy Balázs van.
Akinek megsütöttem a bejglit, ami a kívánsága volt, és nagyon bánom, hogy ma délután nem leszünk együtt, mert én dolgozni megyek, de azért majd este még családi körben is felköszöntjük úgy is.
Addig pedig itt, és így:

Roli, Rolcsi, Rolika, Roland..

.. és Rolcsikám, meg mostanában még Jojika is. Ma van a névnapja. A szokásos izgatottsággal várta, számolta, mennyit kell aludni még. Erre ma reggel, mikor ébresztettem, rácsodálkozott, hogy azonnal kapott egy Boldog Névnapot puszit. :) Ajándékot nem kért, ez valahogy családi hagyomány az idén, úgy látszik. Pedig isten bizony nincs ilyen házi rendelet, hogy nem kérhetnek semmit. Akartunk neki futóbiciklit, de egyet találtunk csak ilyen nagy gyerekeknek, 28 ezerért. Annyit meg már ilyesmire nem áldoznék, bármennyire jónak gondolom is.
Így aztán most csak egy meglehetősen "gagyi" ajándékkal lepjük meg. Igaz, ő mindig ilyenre vágyott. :) Buborék-kard, vagy hogy hívják. Amiből ilyen hatalmas nagy buborékokat lehet gyártani. És még majd kap mellé ruhát (mert csak én hiszem azt, hogy nem nőtt, a nadrágjai egészen másról árulkodnak). De azt majd vele együtt választjuk ki. Ennek van egy célszerű oka, ami ugye az, hogy rögtön fel tudja próbálni, a másik pedig az, hogy vele még ruhát venni is öröm, mert ott is annyira lelkes tud lenni. Meglát egy verdás trikót, és "Ó, anya, odanézz, én mindig ilyenre vágytam."-felkiáltással szorongatja.
Semmit nem változik ezen a téren. Még mindig egy igazi csupa szeretet, csupa szív gyerek. Bújik, szeret, ölel. Én meg élvezem.
Ez az utolsó ovis névnapja. A legközelebbit már majd iskolásként ünnepli. Addigra pedig azt hiszem, a Rolikát szép lassan elhagyjuk.. mert már nagyfiú, és néha kikéri magának az agyonbecézést. :)

Nagyon Boldog Névnapot Neked, drága kicsi Roli(ká)m. 

Neved napjára kívánok sok szépet,
legyen számodra boldogság az élet.
Mint gyöngy virág az erdő közepén,
úgy viruljon az életed, névnapod ünnepén!

Augusztus 31.

A nyár utolsó napja. Egyben Erika nap, ami az én egyik legkedvesebb barátnőm névnapja is. Aki ma életében először ünnepel(t) úgy névnapot, hogy már a kicsi fia is felköszönthette. Igaz, még kellett neki hozzá tolmács, lévén éppen csak egy hónapos. De abban biztos vagyok, hogy Erikának ez volt élete legszebb névnapja. :)
Ahogy Balázs írta neki a fb-on, ennél boldogabb már nemigen lehet, de azért én itt is szeretnék neki Nagyon Sok Boldogságot kívánni névnapja alkalmából. :) Vagy inkább azt kívánom neki, hogy ez, amit most érez, ez maradjon meg örökre most már. :) Mert megérdemli. :)

A nyár utolsó napját azt hiszem igen sok gyerek számára tették nem egészen felhőtlenné, mert a legtöbb iskolában ma tartották az évnyitót. (kivéve azok a nagyon gonosz és embertelen iskolák, ahova már hétfőtől járnak.. brrrr..) Nálunk is ma volt. Fél ötkor az alsósok épületében. Embertelen tömeg, meleg, pocsék hangosítás, és még rosszabb akusztika. Így aztán hála az égnek lemaradtam az öntömjénező polgármester-beszédről, lemaradtam a minden bizonnyal komoly buzdítóerővel rendelkező igazgató beszédről, és sajnos nem hallottam a kis helyes új elsősök verseit sem. Fél szemmel azt lestem, hogy a nagy, hatodikos (csórikám, a legkisebb az osztályban) fiam bírja e vajon, hogy a tűző napon kell állnia. A másik fél szemem a harmadikost kereste a tömegben, aki meglehetős elveszettséggel lépett be az épületbe, és igen félszegen lesett körbe a sok lépcső és  hatalmas belmagasságok láttán. Úgy egy óra elteltével kezdtek megmozdulni az elöl állók, így kikövetkeztettük, hogy vége az évnyitónak, gondolom a szokásos frázisokkal ért véget: "A 2011/2012-es tanévet hivatalosan is megnyitom, mindenkinek jó tanulást, jó eredményeket kívánok!" (amikor ezt szoktam hallani is, mindig azt várom, hogy majd még valami buzdító csatakiáltás is elhangzik, de az nem szokott. :D )
Erik osztálya felment a tantermükbe az évnyitó után (2. emelet), így én is oda igyekeztem. Az osztályt végül kifestették, de Á. néni nem mulasztotta el kifejezni a szemrehányását, amiért ilyen kevés szülő segített nekik ebben, és hát többet vártak volna. Cifra gondolataimat képzeljétek ide. Kiosztotta a kitölteni-aláírni valókat, valamint a felszereléslistát. Jókor.. mondhatom. És holnap reggel mindent(!) vinni kell. Nos, mindent nem fogunk, mert a fotókarton nálunk sem terem itthon (de ígérem, ezt a dolgot gyakorlom majd), műanyag hőmérőnk sincs, és bevallom, hogy simán elfelejtettem füzetborítót venni is.
Erik kapott még szakkörös tájékoztatót is, miszerint, ha szeretném, akkor megtanítják a gyerekemet a cigány himnuszra, megismertetik vele a cigány zászlót, meg szavakat tanulna. Hát.. vessetek rám követ, nem szeretném.
Patrik is megkapta az egyik fa tövében (az ő osztályuk ugye másik épületben van) az aláírnivalókat, valamint a tájékoztatást arról, hogy ha szeretnénk, akkor az idei tanévtól a nívós matek oktatás mellé felveheti a nívós magyar oktatást is. Így hívják mostantól az emelt szintet. Mondjuk kifejező ez a nívós szó szerintem. Mindegy.. ebbe ne menjünk bele. Patrik szeretné, ezt már megmondta a tanév végén, úgyhogy kértük.
A tankönyvek becsomagolva, a rajzdobozok összekészítve, tolltartók is megvannak, aláírtam, kitöltöttem mindent, úgyhogy reggel suli.
Rolinak is elkészítve az ovis ágynemű (focis), a váltócipő, váltóruha (ha most nem viszem, elfelejtem), úgyhogy reggel ovi is.
Így a végén azért leírom, hogy iszonyatosan rossz előérzetem van erről a tanévről, de ezt csak azért, hogy majd később lássam ezt. Mindenesetre nem épp optimista módon megvan a "mentőiskola", ha innen mégis menni kell. Látok rá esélyt. De meglátjuk. :)

Minden kedves iskolásnak, különösen a holnap első osztályos Dávidnak, a szintén első osztályos Klárának és Imolának kívánok egy gyorsan eltelő tanévet, csupa izgalmas tanulmánnyal, sok-sok ötössel, és piros ponttal, vagy akár jutalommatricával. :)
Az ovisoknak pedig sok-sok játékot, mesét, mókát és kacagást. :)
Nekünk, szülőknek pedig kitartást a végtelen hosszú listákhoz, amit még be kell szerezni, a szülői értekezletekhez, meg egyáltalán a tanévhez. :)

Erik nap

Van ma. :) A naptár szerint ma továbbra is a Sámuelek és a Hajnák ünnepelnek, de ez minket nem zavar.
Mi tudjuk, hogy ma Erik napja is van. A keresztelőjének is ma van a kilencedik évfordulója. :)
Annyit változott mostanában, és annyi minden van, ami miatt olyan "erikes" már, hogy el sem tudnám képzelni, hogy másképp hívjuk. Bár nagyon-nagyon jól áll neki az ErikMárk is.. így egybenmondva. :D
A napokban, miközben azon csatáztunk, hogy kaphat e telefont a névnapjára, és végighallgattunk egy félórás bőgőrohamot a partyszemüveg utáni vágya miatt.. majd még szóba került a fullcap sapka, mint ami nélkül nem élet az élet a továbbiakban.. elgondolkodtam rajta, hogy mennyire nem véletlen, hogy éppen Ő a középső gyerekünk. Mert tökéletes átmenet a kicsit talán koravén Patrik és az örökgyerek Roland között. :)
Telefont végül nem kapott, pedig komolyan eltémáztunk rajta két napig (már csak azért is, mert közben úgy esett, hogy Balázs lecserélte a sajátját, és Patrik megkapta Balázsét, tehát épp van egy szabad, működőképes készülékünk), de végül úgy döntöttünk, hiba lenne..
A party szemüveg időközben bekerült a háztartásunkba.. (azóta felváltva "zúzunk az éjszakában"), a full cap sapka sem sokat várat már magára.. (már csak meg kéne találni azt az éppen méretet...)
Mosolyogva figyeltem ahogy vadászta az ajándékötleteket magának, szóba került a telefon és a sapka mellett egy kutya is, meg a magasszárú nike cipő.. Ebben is egyedi a gyerekeink között. Rajta kívül senkit nem érdekel, hogy mi a menő, és mi a divat. :D Ő viszont, ha tehetné, nagyon-nagyon menő lenne... és szeptember elsején úgy menne iskolába, hogy félig le lenne tolva a gatyája, a full cap sapka pedig belehúzva a fejébe, magas szárú cipőben, lehetőleg valami nagyon tuti és két számmal nagyobb pólóban. :D Nos.. nem hinném, hogy ez megvalósul, mert még komoly beleszólásom van abba, hogy mit vesz fel. :)

Azért, így a névnapján elárulom neki, hogy annyira szeretem azért (is), mert ő ilyen, amilyen. Üdítő változatosságot jelent az életemben, hogy ennyire komoly akarata van, hogy ennyire nagyfiú akar lenn, pedig sok tekintetben annyira kicsi gyerek még.(még olyankor is, mikor olyan kérdést tesz fel, miközben telefonálok, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen.. )
Boldog Névnapot Neked, Erik. :)

Eszter napja van....

Van nekem egy nagyon kedves barátnőm. Aki ma névnapot ünnepel.
Annyiszor írtam már, hogy nem lehetek elég hálás a sorsnak, és az internetnek, amiért megismerhettem őt, mert nélküle én sem az az ember lennék, aki most vagyok. Annyi szép emlékünk van már együtt, dacára annak, hogy nem sokszor találkoztunk személyesen. Sokszor sírtunk már együtt, telefonon keresztül, írásban is. Mindent tudunk egymásról, nincsenek tabuk közöttünk. Nem kell megfelelnem neki, mert elfogad annak, aki vagyok. És nekem is pont úgy jó Ő, ahogy van. Semmit nem változtatnék rajta, mert akkor az már nem Ő lenne.
Nemrég nagyon kellemes meglepetést szereztek nekem a férjével. Aznap egész nap röpködtem, mert csak úgy gondoltak egyet,és kerülővel mentek haza, hogy engem meglátogassanak.
Aztán szintén nemrég egy nagyon kellemes szombat délutánt is együtt töltöttünk.

Mostanában van az első telefonbeszélgetésünk évfordulója is, bár fogalmam sincs a pontos dátumról. Azóta már sok beszélgetés van mögöttünk, és várhatóan előttünk is.

Nem tudom mi lenne az, amivel igazi örömet szerezhetnék ma neki. Nem szereti, ha dicsérik, úgyhogy azt nem teszem. Gondolkodtam, mit írhatnék neki, amitől zavarba sem jön, de mégis örömet okoz. Addig- addig gondolkodtam, míg rájöttem... mindez, amit eddig leírtam, már zavarba hozta, de örült neki. Főleg, ha sikerült "velem" kezdenie a napját.

Drága, Eszter!

  "Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret, vonatot és síneket, kék építő köveket? Nem, már megvan mit veszek. Neked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget. Megrendelem jó előre a virágot a mezőre. Tél után a lombos nyílást, betegségre gyógyulást... És ha meglesz mind egy napon, beadom az ablakodon."

Valamint ezúton szeretnék boldog névnapot kívánni annak a szintén nagyon kedves Eszternek is, aki olyan önzetlenül próbál segíteni nekem ismeretlenül is. :)

A múlt hét nagyon kusza és zavaros volt, azt sem tudtam milyen nap van. Nem történt semmi különös, csak összezavart ez a hétfő-kedd szabadnap. De bepótoltam, mert utána meg dolgoztam egész nap szerdán is, és csütörtökön is.
Csütörtökön megszabadultam egy vesekőtől, amiről amúgy nem is tudtam, hogy van. Nem volt kellemes, jobban megszenvedtem vele, mint a 3,85 kg-os gyerekemmel. De túl vagyok ezen is, igaz, azóta is érzem a vesémet, de talán lassan rendbe jön.
Ez a hét ismét egy kusza hét lesz. Csak ma és holnap nem kell meló után/előtt máshova is mennem. Szerdán nyílt nap az iskolában, délután meló, azután pedig neurológia. Csütörtökön szülői szervezetes értekezlet az oviban, amit nem lóghatok el, lévén én vagyok az elnökük. :D Pénteken polgármesteri tájékoztatás az iskola összevonásáról, amit szintén nem kéne ellógnom, mert ha valami nagyon nagy hülyeségre készülnek, azt jó volna tudni így, az áprilisi beiratkozások előtt.
És hétvégén pedig házassági évfordulónk is lesz. Na nem.. semmi különösre nem készülünk. Legalábbis nem tudok róla. :) De azért lesz. :)

A múlt hét legjelentősebb eseménye viszont egy névnap volt nálunk. Már nem is mentegetőzöm, amiért aznap itt nem jelentettem meg neki. (bár van miatta bűntudatom, nem kevés)
Így most késve, de még beleférve a nyolc napba:

Nagyon-nagyon Boldog Névnapot Neked, Patrik! :)