Hát

 Nem tudtam lementeni, és úgy beilleszteni ide, úgyhogy csak a linket  teszem ide arról a tiktok videóról, amin ma este sikerült pityeregnem egy jó fél órát. 

Gondoltam, megmutatom nektek is. 

Kedd

 Hát a mai nem az én napom volt. Egész nap nyűgös voltam, nem éreztem jól magam. Napközben nem nagyon tudtam volna nevén nevezni, hogy mégis mi bajom is van pontosan, de aztán estére ez elég egyértelművé vált. Fájt a hasam és a derekam, annyira, hogy hányingerem is volt tőle. Egy darabig tűrtem, de végül aztán úgy döntöttem, veszek be inkább no-spat meg cataflamot, nehogy még a végén aludni se tudjak majd. 

Úgyhogy ennyit a mai napról. 

Hétfő

 Múlt héten pénteken megkaptam az új munkaszerződésemet. Az gondolom elég hülyén hangzik, ha azt írom, hogy kaptam fizetésemelést, mégsem vagyok elégedett. A reálbérem most is csökken, ahogy tavaly is. De nem is feltétlenül ez okozta a legnagyobb csalódást, mert igazából ilyesmire számítottam. 

A nagy csalódás ott ért utol, amikor szembesültem vele, hogy tulajdonképpen semmi értelme nincs annak, hogy minden nap becsülettel kidolgozom a munkaidőmet, hogy elvégzem az összes rám osztott feladatot, hogy szánok időt gondolkodni azon, tudunk e még fejlődni, javítani bármin. Év közben nemigen kapok dicséretet vagy elismerést, a főnököm (saját elmondása szerint) nem tud dicsérni. Ez sem esik jól, de már megszoktam. Így aztán volt az a titkos, motoszkáló kis remény, hogy majd most kiállnak értem, elismerik a pluszban hozzátett energiát. De még csak fel sem merült senkiben, az egészen biztos. Még annyira sem, hogy legalább azt tudják mondani, nagyon szerettük volna, de sajnos nem lehet. 

Nincs mit szépíteni rajta, rosszul esett, csalódtam, és most még meg vagyok sértődve, és ma reggel is úgy mentem be, hogy hát akkor úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen. 

Majd túl teszem magam ezen is, az idén is, csak épp nem olyan könnyű most. 

Vasárnap

 Nálunk soha nincs olyan, hogy nincs mit csinálni, ahogy olyan sincsen, hogy készen vagyunk. Egyszerűen csak folyamatosan teszünk -veszünk, mert mindig van egy újabb ötlet, egy újabb megoldani való, vagy épp egyik következik a másikból. Az elmúlt egy hétben nagyjából ezerszer kaptam meg, hogy "nem vagytok normálisak", mert hát a három fiú szobájából épp csak a dinoszauruszok nem figyeltek ki, azok is csak azért, mert a dinoszauruszokért éppenséggel soha senki nem volt oda nálunk. Került elő cserébe egy kisebb osztálynak elegendő füzet, vignetta, ceruza és radír. Legalább húsz darab cipősdoboz, bennük kinőtt, elhasznált cipőkkel. Ezeket Erik különös gonddal gyűjtötte, a Nike cipők komoly evolúcióját lehetett a gyűjteményen keresztül tanulmányozni. Talán Roli a leginkább tudatos közöttük, nála nem nagyon volt feleslegesen gyűjtött holmi. Ő más miatt nehéz eset, és ha választanom kell, hogy időnként dobáljam majd ki Erik cipőit, vagy Patrik szakadt pólóit, vagy vitatkozzak Rolival valamiről, amivel kapcsolatban neki van egy meggyőződése, hát bármikor inkább az előzőek.

Én továbbra is teljes meggyőződéssel állítom, hogy nem vagyok gyűjtögető fajta, de Balázst most erről ne kérdezzétek meg. Azért volt, amit sikerült megmentenem. Nekem fontosak a kézzelfogható emlékek is, vannak, amikhez ragaszkodom, hogy el kell tenni a fiúknak. Most még nem értékelik, de idővel majd örülni fognak neki, mert minden emlék nem marad meg a fejünkben. Kell valami, ami emlékezteti az embert. Igaz, én e téren kicsit szentimentális vagyok. 

De most úgy tűnik egy heti szorgos munka után ma végre eljutottunk oda, hogy minden szobából kikerült minden, ami nekünk már nem kell, és végül a családi életünk is túlélte. 

Palacsintázással ünnepeltük, amit Balázs sütött nekünk. 

Szombat

 Azt már szerencsére tegnapelőtt kitaláltuk, hogy ma Balázs brassóit csinál. Ez több okból is jó. Elsősorban azért, mert nagyon finom, másodsorban azért, mert nekem csak az alapanyag beszerzés a dolgom ezzel kapcsolatban. Cserébe én sütöttem almás kalácsot és fánkot. 

Patrik is itthon volt ma, így együtt ebédeltünk megint. 

A nap többi részében folytattuk a szobákban a pakolást, selejtezést. Lettek kupacok, amik majd jövő héten az apácákhoz kerülnek Zsámbékra, akik foglalkoznak rengeteg rászoruló családdal, így helyet találnak hamar a nálunk feleslegessé vált, de még jó állapotú ruháknak, a napköziben örülni fognak a gyerekek pár társasjátéknak, játéknak és könyvnek. Rengeteg iskolai füzet, jegyzet volt még a fiókokban, amiket most kidobtunk végre. 

Erik egyik nagy vágya is valóra vált ma, A focis sál gyűjteményének egy része felkerült a falra. 

Könyves péntek

 A múlt héten kimaradt, mert épp akkor kezdtem csak el ezt a könyvet, amiről most írni fogok, és még nem sok mindent tudtam volna írni róla az első benyomásokon kívül. 

Érdekes könyv volt, már ami a koncepciót és a történetet illeti. Két idősíkon váltakozik a történet, van benne háború, szerelem, érdekes jellemű emberek. Valamiért mégsem volt nekem az igazi, kicsit olyan volt, mintha a jelenben játszódó részeket utólag toldották volna csak bele a könyvbe, azok a részek folyamatosan hiányérzetet hagytak bennem.. Az teljesen világos volt, hogy a szerelem időtlensége az, ami ihlette ezt a művet, de nekem ehhez kicsit szegényes volt végig az, ami a jelenben íródott. 

Nem olvastam még semmit az írónőtől, nem is tudom van e más műve, nem néztem utána, de szerintem nem is fogom ezt erőltetni. 

De az is lehet, hogy csak én nem voltam ráhangolódva eléggé egy ilyen történetre, és ezért nem jött át, de most leginkább csak azt gondolom, hogy egy volt a sok közül, amit már olvastam életem során. A borítójára fogok emlékezni, mert az nagyon tetszik. 

:(

 Ma reggelre arra ébredtünk, hogy az anyukám így majdnem 65 évesen egyke lett. 

Még nem is telt el egy hónap sem az idősebb bátyja halála óta, most a másik testvére temetésére készülünk. Ő is beteg volt, ő már évek óta küzdött a kórral. Volt idő, amikor azt gondolta, ő győzött. De mégsem. Az elmúlt hónapokban folyamatosan rosszabbul lett, a temetésre sem tudott eljönni, nem tudott már annyit állni. Tegnap este egy utolsó küzdelem várt még rá, de már esélye sem volt nyerni. 

Nem nagyon találok szavakat most erre. Anyukám romokban hever, nagyon megviselte. Tegnap délután még találkoztak, és semmi nem utalt arra, hogy ez volt az utolsó találkozásuk. Még ha tudtuk is, hogy nincs már sok remény semmire, azért remélte mindenki, hogy még van idő. 

De nincs. 

Szerda

 Kicsit időzavarban vagyok amiatt, hogy hétfőn nem voltunk dolgozni, úgyhogy egy nap többször is emlékeztetnem kell magam arra, hogy épp milyen nap van. Nagyon bénának tartom, hogy így van, mindig olyan büszke voltam a kivételesen jó memóriámra. Hát most már ez is csak a múlt. 

Egyébként most már unom ezt a januárt. Igaz, a február sem feltétlenül lesz jobban a kedvemre való szerintem. Hacsak nem lesz olyan, mint 2002-ben, amikor Eriket vártam épp, és februárban egy szál kardigánban jártam fogorvoshoz. (Erre bezzeg emlékszem) 

Holnap megyek végre fodrászhoz, nagyon jó lesz végre újra eltüntetni az ősz lenövést. Az meg, ahogy ő tudja mosni a hajam, már-már élményszerű.

Vásárlás

 Valamiért az elmúlt évben komolyabban elkezdett változni bennem a vásárlás fogalma. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy az árak olyan mértékben emelkedtek, ami már nem csak kiborító, hanem egyenesen pofátlan is, de sokkal inkább benne van, hogy egyre jobban utálom a személyes vásárlást. 

A lidlbe régen kifejezetten szerettem járni, most már csak nagyjából hetente egyszer megyek be. Nagyon sokat kell várni mostanában a kasszánál, és olyan személytelen lett már, hogy átkerült a majd amikor már muszáj kategóriába. Ma például voltam ott. A zöldség -gyümölcs részleg botrányos volt, kényszerérlelt, félig zöld banán, fonnyadt paprika, félig érett alma. És akkor mire kívántam a soromat a kasszánál... ráadásul kifogtam egy olyan kasszás fiút, aki nem csak elképesztő robot módban csipogtatta a vonalkód olvasó előtt a termékekrt, amiket vettem, de még fogta, és egy laza kézmozdulattal úgy megtplt mindent egybe a pakolós részre, hogy majdnem rászóltam, hogy ugyan tiszteljen már meg azzal, hogy az ételeket, amiket épp most fogok majd kifizetni, nem úgy kezeli, mintha egy darab sz.r lenne. De nem szóltam, amúgy sem lett volna időm leállni vitatkozni, csak nyugtáztam magamban, hogy akkor most már a héten nem jövök ide. 

A sparban általában az online kasszát használom, vagy házhozszállítással vásárolok..De ott pl. utálom a pékáru zacskókat, meg a csemegepultban amikor szájhúzva szolgálnak ki. 

És tényleg megértek mindenkit, aki keveset keres, vagy túl sokat dolgozik, de attól még rám olyan hatással van, hogy akkor inkább elkerülöm őket..

És kész

 Nem mentünk ma dolgozni, gondoltuk, jobb lesz az úgy, ha itthon vagyunk, amikor itt munkálatok folynak, meg gondoltuk, sokkal jobb lesz az, ha nem munka után kell majd nekiállni a takarításnak, és a visszapakolásnak. Ez mindenképpen jó döntés volt, mert így is nagyon elfáradtunk, de ha mindezt úgy kellett volna abszolválni, hogy előtte egész nap szívják az agyunkat odabent, szerintem sírva is fakadtam volna. 

Háromnegyed nyolckor itt voltak reggel, ahogy megbeszéltük. Tizenegyre már mindkét szoba festése megvolt, igaz, még Roliéban kellett rajta javítani. Ott voltak olyan foltok a gyurma ragasztó után, amik jó nehezen tűntek el, de azért végül sikerült eltüntetni. 

Fél négyre végeztek mindkét szobával teljesen, a parketta is, a szegélyek is le voltak rakva, küszöb visszaragasztva...Négyre mindent elpakoltak, és kezdődhetett a takarítás, visszapakolás. A munka cipekedős részéhez semmi közöm nem volt, Balázs és a fiúk szépen lezongorázták ezt. Enyém volt az abakpucolás, a függöny felrakása, és a felmosás. Nagyjából fél nyolcra megvolt minden, ami a legfontosabb, az apróságok maradtak holnapra (vagy amikor meglesz). 

Nagyon szép lett, nagyon tetszik. Ezzel a padlóval kellett volna kezdeni, nem a szőnyeggel. Na de ha ezt akkor tudtam volna..

Erik szobája készen 

Roli szobája félkész állapotban 

Csendélet a nappali közepén 

Vasárnap

 Lehetett volna az is a cím, hogy vasárnapi pékségünk, mert ma aztán a kelt tészta napja volt nálunk. 

Először az ebédre készített hamburgerhúshoz dagasztottam be a zsemle tésztáját. Aztán amíg ez kelt, addig bedagasztottam az almás kalács tésztáját..

Patrik is hazajött ma, így megint öten ebédeltünk együtt. Most, amikor már nem ez az általános hétvégi állapot, teljesen más megvilágításba helyeződik egy-egy ilyen ebéd. 

Ebéd után kis szusszanást követően a kakaós és kókuszos csiga tészta dagasztás következett. Arra készültem, hogy majd Patrik is visz magával haza, de végül ezt nem várta meg, úgyhogy most van bőven mindegyikből. 

Azért mire minden elkészült, meg mindent elpakoltam, el is fáradtam, de ez jóleső fáradtság volt. 

Nem a tervek szerint

 Tegnap délután már készültünk a mai laminált padló lerakásra. Első körben Erik és Roli szobája kerül sorra, ezekből kellett kipakolni. Balázs és a fiúk lapra szerelték Erik szobájában a szekrényt (amit Erik soha többé nem akar a szobájában látni), kivitték a polcokat, komódokat. Patrik szobája igen rövid idő alatt úgy nézett ki, mint egy bútorraktár, de legalább volt hova tenni ezeket. 

Már tegnap látszott, amikor kikerült a bútorok nagy része, hogy a falak borzasztóbban néznek ki, mint ahogy a mindennapokban látszik. 

Ma reggel korán keltünk, hogy még az asztalok, székek, ágynemű is kikerüljön. Feltekerték a szőnyeget mindkét szobában, fel lett porszívózva a por, ami ott maradt alatta, és vártuk Imit, akivel megbeszéltük, hogy jön, és lerakja a padlót. Ő festette egyébként a lakásunkat, meg aztán apósom lakását, ő rakta le a csőtörés után a nappaliban a padlót. Az a fajta ember, akit szívesen hívunk, mert jól és precízen dolgozik, akkor, amikorra ígéri, ott van. Ritka manapság, mint a fehér holló, így aztán eszünkbe sem jutna mással csináltatni. Valószínűleg egyébként meg tudnánk csinálni mi is, de úgy vagyunk vele, amit a munkadíjon megspórolnánk az nem biztos, hogy megéri azt, ha valami nem úgy sikerül. 

Imi megjött, bejött a szobába, és megkérdezte, hogy nem kéne itt kifesteni, ha már ki van pakolva? Nem sok idő volt, amíg meggyőzött minket. Így lett az, hogy a falakon a híbák ki lettek glettelve, és hétfőn festés és laminált padló lerakás lesz egy nap.alatt. 

A két szobába a padlóra került fólia, és visszakerült az asztal és az ágy. Kicsit csöves most, visszhangzik is rendesen. Nem erre készültünk, de jobb lesz így, tényleg. A másik két szobára már eleve úgy készülünk majd. 

És akkor a nappali - konyha -étkező, fürdő festés marad csak valamikor szeptember elejére. 

Csak hallgatok

 Viszonylag ritkán fordul elő, hogy magamban tartsam a véleményemet, de azért persze vannak helyzetek, amikor úgy vagyok vele, hogy na, itt jobb lesz hallgatni. 

Van például egy kollégám, akivel kapcsolatban mindig vannak ambivalens érzéseim, mert alapjáraton egy tök jó szándékú, segítőkész pasi, de olyan szinten van elvarázsolva, hogy az már-már botrányos. Ő rendszeresen elmeséli az élete kisebb -nagyobb történéseit. Végigkísértem az ő szemén keresztül ahogy a kapcsolata a gyerekei anyjával tönkrement. Nem volt szép sztori, de akkor is megálltam, hogy nem firtattam, vajon miért gondolja, hogy csak a párja felelőssége az egész. Aztán külön költöztek, jött a gyerekek közös felügyelete, ingáztak a szüleik között minden érzelmi teherrel együtt, amit érthető okokból senki nem tudott jól kezelni. A vége az lett, hogy a bíróság döntött, a gyerekek maradtak az anyukájuknál, apuka a klasszikus hétvégi apuka lett. Elvált szülők gyerekeként más szemmel nézem az ilyen történéseket, de azt gondoltam, ő nagyon szereti a lányait, nem lesz itt gond. De persze lazul mindenféle kötelék, és mostanra belépett a képbe az anyagiakon vitázás. Elmesélte azt is, amin most vitáznak, legyen e inflációkövető a gyerektartás összege, és megálltam szó nélkül, amikor azt taglalta, hogy miért nem akar többet fizetni. 

Ugyanígy nem adok gyereknevelési tanácsokat sem senkinek. Hallgatom az ezzel kapcsolatos sztorikat sok embertől, de nem akarom megmondani a tutit, mert honnan tudnám nekik mi a jó? A saját gyerekeiket felneveltem, velük kapcsolatos is hoztam jó és kevésbé jó döntéseket. De őket ismerem jól, egészen könnyű dolgom volt velük. Másokkal kapcsolatban ez sosem lehet igaz..

A legnehezebb olyankor hallgatni, amikor a gyerekeim tesznek valami olyat, ami nekem nem tetszik, de már semmi jogom beleszólni mit hogy akarnak csinálni. Ilyenkor nem is mindig hallgatok. 

Csütörtök

Ma tényleg sokkal enyhébb időre ébredtünk, végre nem dideregtem egész nap, viszont esett és köd volt. Itt körülöttem mindenkinek elege van már ebből a télből, minden kollégám alig várja már a jobb időt. De azért az még valószínűleg arrébb lesz. Pedig ha lenne varázspálcám..

Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem. Mondjuk annyi eszem nem volt, hogy ha már egyébként is kimentem a mosdóba, vegyek be egy fájdalomcsillapítót. Balázs szerencsére észbe kapott, és hozott nekem egyet, így amikor kicsit később már fel kellett kelni, nem kellett azt mondanom, hogy nem tudok bemenni dolgozni. 

Sok minden nem történt ma sem, Erik nagyon lelkesen kipakolta a komódját és lepakolt a polcokról a szobájában. Ő a maga részéről alig várja a laminált padlót. Még arra nem jöttem rá, mi a nagy lelkesedés oka, hacsak az nem, hogy a szekrényét nem akarja visszarakja tenni, és ez a reménybeli átrendezés van rá ilyen hatással. 

Roli kevésbé lelkesen látott neki ennek a kipakolás dolognak, de azért csinálja ő is. 

Szerda

 Nem tudom mi van velem, de két napja annyira fázom, hogy már többször is lázat is mértem, mondván nem hiszem el, hogy nincs valami bajom, mert ez még azért rám sem jellemző. Borzasztóan rossz érzés egyébként, és néha vágyakozva gondoltam azokra a hőhullámokra, amik még októberben jelentkeztek. Lázam természetesen nincs, meg más bajom sem, ugyanakkor mégis minden bajom van. Nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire nyűgös és elgyötört. 

Hétvégén elkezdik lerakni a laminált padlót, két szobával kezdünk a négyből. Ehhez mindent ki kell pakolni a szekrényekből, polcokról, szétszedni, kivinni onnan. Egy szekrényt szeretnének a fiúk likvidálni is, mert szerintük egy csomó mindent ki kell dobni. Azt nem mondom, hogy nincs olyan, amire valóban ez a sors vár, de szerintem nincs egy szekrényre való felesleges holmink. Legalábbis még nem látom, hogy hogy is tudjuk ezt úgy kivitelezni, hogy majd mindenki elégedett legyen. Nem vagyok gyűjtögető fajta, nincsen elrakva kórházas törölköző, meg ilyesmi,de azért vannak olyanok, amik feleslegesnek tűnnek, mégsem szívesen válnék meg tőlük. Ezek mondjuk nem ruhák, hanem emlékek, könyvek, újságok...na de lehet hogy ezeket most felmenekítem a padlásra. 

Megérkeztek

 Ma már reggel izgatottan ébredtünk, tudtuk, ma az összes gyerekünkkel találkozunk majd. 

Korán mentünk dolgozni, hogy fél kettőkor haza tudjunk indulni. Az eredeti tervek szerint négy előtt már landolni kellett volna a repüőnek Budapesten, de az elég korán kiderült, hogy késéssel indulnak Milánóból.. Nagyjából akkor indultak, amikor már itt kellett volna lenni. Szerencsére innentől már sima ügy volt minden, pár perccel volt csak egy óránál több az utazás. 

A repülőtérről elmentünk még Patrikhoz, a fiúk is megnézték hol laklk, meg vittünk neki pár dolgot. 

Itthon pedig végre hallani motoszkálást a szobákhól. 

Hétfő

 Ma egy újabb hideg reggelre ébredtünk. Kicsit kevésbé volt már borzasztó, mint múlt héten, de a kellemestől is messze van még. Na de ha minden igaz, akkor talán most már a nehezén túl vagyunk e téren. 

A fiúk még ma is Milánóban múlatták az időt, holnap érkeznek haza. Nem sikerült hozzászokni a csendes lakáshoz pár nap alatt, úgyhogy jó is lesz, hogy már holnap este nem így lesz. 

Meghalt ma egy kollégám. Szegény, jövő hónapban lett volna nyugdíjas, nagyon várta, már tavaly is egész évben csak számolt vissza. Nem adatott meg neki ez az öröm végül. Sajnálom nagyon. Mindig olyan letaglózó egy ilyen hír, az ember csak néz maga elé bambán, próbálja felfogni, feldolgozni, de nem igazán megy. 

Vasárnap

 Ha bárki is azt gondolta volna, hogy na majd mi most itt kettesben mindenféle romantikus dolgot fogunk művelni, hát elárulom, hogy nem. Leginkább csak jó furcsán éreztük magunkat attól, hogy sehol senki, nem foglalt fél óránként a wc, nem settenkedik senki a spájzba, és nem halljuk azt sem, ahogy egymást cseszegetik..

Azért elmentünk kettesben ebédelni a kfc-be, mégiscsak jobb volt ott ülni kettesben az asztalnál, mint itthon. 

Közben érkeztek a képek Milánóból, az esti meccs előtt még bőven volt idejük mászkálni. Megnéztek egy erődöt (a Dómnál már tegnap voltak), ebédeltek, carbonarat, és ettek tiramisut is. Jól érzik magukat, épp most van a meccs, én a tévében nézem, ők a helyszínen, 75 ezer ember társaságában. Tegnap beszéltem Rolival telefonon, csak úgy ömlött belőle a szó, mindent nagyon alaposan megfigyelt, és mindent el is mesélt. Egy csomó mindent ugyanúgy csinálnak, ahogy együtt is szoktuk. Még meccsnapi szelfi is készült. 

Nagyon romantikusan délután mosógépet takarítottunk. Beleraktam egy párnát is, ami egyébként toll párna. Máskor is mostam már, a szárítógep utána tök jól szétrázza benne a tollat. Na hát ez a párna most ezt nem akarta, mert fogta magát, és kiszakadt. Egy kisebb baromfiudvarnak is elég toll volt a mosógépben, meg a szűrőben. Szerencsére elég intelligens hozzá a mosógép, hogy azonnal megálljon, így némi szitkozódással egybekötött takarítással megoldódott a helyzet. Egy párna és egy lepedő ment a kukába, szerencsére ennyivel megúsztuk..

Van egyébként még két párna, amire mosás várna, ezek után nem tudom merjem e majd...

Szombat

 Se meccsnap, se más. Ráadásul úgy ébredtem ma, hogy itt találtam magam teljesen egyedül. Erről azért valamikor réges régen álmodoztam, de most nagyon furcsa volt. 

Balázs dolgozni volt ma, így a délelőttöt egyedül töltöttem. Patrik szólt, hogy jön ma haza, szüksége van a születési anyakönyvi kivonatára, és rögtön le is adta a rendelést valami finom ebédre. Ennél közelebbi ötlete nem volt, úgyhogy csináltam neki sajtos karajt, magunknak cigánypecsenyét sütöttem. Majdnem egyszerre értek haza, így kettőkor együtt ebédeltünk. 

Délután elmentünk a Diego-ba, megvettük a laminált padlót a szobákba, mostanra elegünk lett a padlószőnyegből. Nem a legolcsóbbat vettük belőle, de mostanra úgy néz ki, mintha legalább száz éves lenne már. Nem lehet igazán szépen porszívózni sem, úgyhogy megérett a cserére. Attól továbbra is félek egy kicsit, hogy hideg lesz, de majd megszokjuk gondolom. Most már amúgy sincs visszaút. Nem fogom szeretni az ezzel járó felfordulást, de a végeredménnyel majd elégedett leszek remélem. Balázs megemlítette múltkor, hogy azon gondolkodik, ha már úgyis kipakoljuk a szobákat, kéne festeni is. Akkor gyorsan lehűtöttem, hogy az a költség most nem fér már bele szerintem, de most azon kaptam magam, hogy én is ezzel a gondolattal kacérkodom.

Könyves (és körmös) péntek

 Ezen a héten egy jó vaskos, és nagyon szép, érzelmeiket teli könyvet olvasok. Ez volt az a könyv, amiért annyian rajongtak a Niok csoportban, hogy már olyan kíváncsi voltam rá, hogy majdnem örömtáncot jártam, amikor karácsony előtt megpillantottam a könyvtárban. 

Még nem fejeztem be, de már most biztos, hogy ettől az írónőtől fogok még olvasni (A vasárnap koldusai című könyvének is nagyon komoly rajongótábora van) , nagyon szépen ír, olyan érzelemgazdag ez a regény is, hogy volt olyan este, amikor csak harminc oldalt olvastam, és utána le kellett tennem, hogy feldolgozzam. 

Egyébként azt hittem, amikor elkezdtem, hogy nem jókor vettem elő közvetlenül a nagybátyja halála után egy temető gondnok története talán sok lesz, de nagyon rövid alatt természetessé vált a temető, mint közeg. 

Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza - ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? (Forrás: Google books) 

Voltam ma a körmeimet is karácsonytalanítani. 

És aki idáig eljutott, az még bónuszként megtudja azr is, hogy ma van az első olyan este az életünkben, mióta az első gyerekünk megszületett, hogy csak mi ketten vagyunk itthon. Erik és Roli ma elrepültek Milánóba, délután már ott pizzáztak. Vasárnap meccsre mennek a San Siro -ba, az összes többi időben pedig keddig megnéznek mindent, amire kíváncsiak. Roli most repült először, érdekes módon nem a füle fájt, amikor már a leszállás kezdődött, hanem a szeme mellett. Azt mondta pattant egyet valami az orrnyergénél, és aztán könnyezett a szeme, és piros lett. Landolás után elég gyorsan el is múlt, úgyhogy nem élte meg traumaként. Remélem csupa jó élménnyel lesznek gazdagabbak. 

Csütörtök

 Ma olyan nehezen keltem fel reggel, és úgy reménykedtem benne, hogy rosszul emlékszem, és nem is kell amúgy dolgozni menni már, mert hétvége van. Sajnos csak illúzió volt csupán, mert menni kellett, még nagyon is tart a hét. 

A munkanap sem volt épp laza, akadt bőven feladat, amivel egyébként nincs gond, csak ma jobban vágytam volna inkább valami semmittevésre..

Most is szerintem inkább elmegyek fürödni, és még olvasók egy kicsit a kádban, amíg még nyitva tudom tartani a szememet. 

Szerda

 Ma kora hajnalban, vagy inkább még sötét éjszaka mentünk dolgozni, -7 fok volt. Korán mentünk, mert ma volt a temetés, délután háromkor. Úgy kellett megoldani, hogy ne kelljen szabit sem kivenni, meg utólag ledolgozni sem a hiányzó időt. Erre teljesen jó az, hogy hajnali ötre megyünk. Minden más szempontból utálatos dolog, de azért egy héten egyszer -kétszer vállalható..

Napközben szépen sütött a nap, és ott, ahova jó erőteljesen tudott odatűzni, tök jól lehetett érezni is ahogy melegít.

A temetésen a nap melegítő erejéből már nemigen éreztünk semmit, Furcsa volt ez most, sokkal másabb minden eddigi temetésnél. Úgy voltam érintett érzelmileg, hogy közel állt hozzám, de sokkal több negatív érzést váltott ki belőlem egész felnőttkoromban, mint pozitívat. Mégsem mondhatom azt, hogy nem érintett meg minden hülyesége mindig is, vagy épp a betegsége. Furcsa tapasztalás ez most. 

Brrrr

 Az már régóta köztudott, hogy nem a kedvenc évszakom a tél, de most elég határozottan ki is jelentem, hogy kifejezésre utálom. Ez a fázás egyáltalán nem nekem való, és megmondom őszintén, azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ezt valaki szereti. Nem mintha ezzel most megkönnyítettem volna a dolgomat, vagy épp változna ettől bármi..

Még szerencse, hogy nem Svédországban lakunk. Ott már biztos halálra fagytam volna. 

Hétfő

 Kettőnk közül Balázs az, aki ha nyugtalan a lelke, nem alszik jól. Ebben is fordítva működünk, mert én úgy vagyok ilyen helyzetekben, hogy nehezen alszom el, sokáig forgolódok, de aztán amikor sikerül, akkor reggelig már nem ébredek fel. Ő meg elalszik könnyen, akár pillanatok alatt is este, de már fél kettőkor felébred, és onnantól már alig alszik. Mostanában sokszor van így, hogy a fél éjszakát ébren tölti. Pedig beszélünk azokról a dolgokról, amik miatt aggódik. Igaz, nem mindenre van megoldás. 

Én meg amiatt aggódom, hogy ő ilyen keveset és nem jól alszik. Az most még kitart egy kicsit, hogy amikor karácsonykor Lellén voltunk, ott egészen jó volt a helyzet e téren is. 

Persze abban reménykedem, hogy majd kicsit javult a helyzet egy csomó mindenben, és akkor szépen visszaáll minden a rendes kerékvágásba. 

Ezt most azért meséltem el, merthogy ma reggel hat előtt azzal ébresztett, hogy hát az van, hogy kelni kéne, mert Erik ágyneműjét le kéne húzni, betenni a mosógépbe, és még most van idő mielőtt dolgozni megyünk. És ne haragudjak, de az éjszaka közepén megnézte a telefonomban az üzeneteket, mert éjjel háromkor kint volt a mosdóban, és akkor vette észre, hogy Erik eltűnt az ágyából. Benézett a Roli szobájába, ott nem volt,  fürdőben sem, még sehol sem, Patrik szobájában ugyanolyan sötét volt, mint este. Arra emlékezett, hogy amikor először megébredt, akkor hallotta hogy kaptam messengeren üzenetet, amit  Erik írt. Miután így ráhozta a frászt, megnézte mit írt. Az üzenetben volt egy fotó egy bogárról, és hogy ő átment a Patrik ágyába éjszakára, mert ő a saját ágyában most biztos nem alszik. Így aztán Erik megkerült, ha már így rátalált, vitt neki egy takarót is, majd meg próbált aludni. Nyilván nem nagy sikerrel ilyen előzmények után. 

Azóta az ágynemű ki van mosva hatvan fokon, Erik meg van nyugtatva, hogy nincs oka aggodalomra, a tetőablakot amikor kinyitotta, akkor tévedt be hozzá az a bogár, és nem lesz bogárinvazió nála. Egyébként azért irtózik ennyire, mert mindenféle ilyen lény mindig megcsipkedi, ezek a csípések meg csúnyán feldagadnak..

Hát így kezdtük ezt a hetet. 

Ez is egy első

 Ma reggel még öten ébredtünk itthon, estére négyen maradtunk. Patrik ma elköltözött. Természetesen nem úgy történt meg, hogy reggel felébredt, és úgy döntött, elege van  belőlünk. 

Nem volt egyébként téma, csak egyszer, két évvel ezelőtt, de karácsony környékén felhívta egy barátja, és elmesélte, hogy a testvére kiköltözött Kanadába munka miatt, kiadja a lakását, nem érdekli? Olyan árat mondott, és olyan a lakás, hogy egy másik barátjával együtt lecsaptak a lehetőségre. A telefonbeszélgetés után az elsők voltunk, akiknek elmondta, és megmutatta a képeket is, mi is azt mondtuk, hát ennyiért ez bizony ajándék. 

Ez a gyakorlati része. Meg az, hogy vettem neki ágyneműt, segítettünk összecsomagolni, és ma el is vittük délután háztól házig. 

Az idén 25 éves lesz, így mondhatjuk, hogy volt időnk felkészülni erre, hogy majd egyszer egy másik helyen lesz otthon, ahol mi már nem leszünk ott. Tudom, hogy talpraesett, életrevaló, és bármit képes megoldani. Mondjuk tudom róla azt is, hogy nem a takarítás és a rendrakás a kedvenc elfoglaltsága. De ő is tudja, hogy ha bármi gondja, baja, kérdése van, itt vagyunk. 

Azért furcsa érzés. Sokszor volt eddig is, hogy esténként nem volt itthon, a baráti társasága is ugyanúgy Budapesten van, mint a munkahelye. De most valahogy másképp van sötét a szobájában, más érzés. 

Nem is tudom jól elmondani, hogy milyen. Hozzá fogunk szokni biztosan, és ebből az új helyzetből is majd teremtünk jó dolgokat is. Az már most biztos, hogy a közös nyaralás(ok), meccsnapok még értékesebbek.lesznek ezentúl. 

Vízkereszt

 Ma mi is búcsút vettünk a karácsonytól. Mondhatnám, hogy karácsonytalanítottuk a lakást. Most aztán kicsit még kopárnak tűnik, meg persze hiányoznak a fények, de pár nap múlva már ez lesz e megszokott megint. 

Volt olyan gondolatom is, hogy még nem pakoljuk el, de nemigen volt jobb dolgom, miután már készen lett az almás kalács és a kakaós csiga is, de még nem járt le az összes program a mosógépben és a szárítóban. 

Délelőtt elmentünk gyalog vásárolni, mert nem hozott meg mindent a házhozszállítós kocsi. Volt közötte olyan, amire szükség volt az ebédhez. Úgy tűnt, hogy sikerül abban az egy órában megjárni, amikor nem esik, de persze nem volt ilyen szerencsénk. Ráadásul sikerült magammal vinni az egyik olyan esernyőt, ami szétesett már. A hazaútra már vettem egy másikat a dm-ben, így csak odafelé voltunk egy esernyővel..

Egyébként tegnap reggel meglepetésszerűen október óta először megint megjött. Pedig már pont ott tartottam, hogy na, hát ezzel a remifemin plus-szal teljesen jó lesz nekem így minden. Erre ez történik. Jó, sok helyen olvastam, hogy ez ilyen lutri lesz egy darabig, de azért volt bennem egy kis remény, hogy talán végre valamiben kivétel leszek, és akkor nekem ennyi volt. Nem jött be..

Könyves péntek

 Megpróbálom nem elfelejteni, és péntekenként az épp aktuálisan olvasott, vagy épp aktuálisan befejezett könyvekről írni. Eleget téve Teide kívánságának is, aki nemrég kérte tőlem, hogy írjak ezekről többet, hátha visszatér az olvasási kedve, és magamnak is megörökíteni ezeket. 

Az idei év első befejezett könyve Fábián Janka A szabadság szerelmesei című könyv. Ez a folytatása az Anna bál szerelmesei könyvének, amit előtte nem sokkal olvastam. Janka könyveit nagyon szeretem, nagyon szépen ír, minden könyvénél ott láttam magam előtt minden történést. Kicsit hasonlít a stílusa Kertész Erzsébetére, akitől fiatal lány koromban mindent elolvastam (később meg mindent újra olvastam). 

Ez a két regény különösen közel állt a szívemhez mert Balatonfüreden játszódik. A Balaton meg ugye a szívem közepén van, bármi, aminek köze van hozzá, érdekel. Az azt hiszem minden Fábián Janka könyvre igaz (de ennek nem néztem utána, csak az olvasmányok emlékére hagyatkozom), hogy mindig valamilyen formában kötődik a történelemhez is. Az első kötet az első Anna bál története köré íródott, a második kötet pedig a 1848-49-es szabadságharc köré. Nagyon érdekes élmény úgy járni a múltban, hogy közben olyan, mintha most történne minden, és nem is a könyv lapjain keresztül zajlik a cselekmény, hanem ott vagyok benne. A füredi helyszíneket láttam magam előtt, nemrég sétáltam ott, ahol a fürdőház állt, ott játszottuk a nyomozós játékunkat, ahol a Kőszínház épült. 

Mindkét könyv olyan, amivel világot váltani nem fogunk, nem lehet belőle hatalmas tanulságokat levonni, de tökéletesen alkalmas arra, hogy a mindennapi fáradtságot elűzze, és elvarázsoljon esténként. 

Csütörtök

 Na hát úgy alakult, hogy Roli ma mégsem ment suliba. Már tegnap is fújta az orrát, ma reggelre utolérte a hasfájós, wc-re rohangálós rész is, úgyhogy maradt, az a biztos. 

Eriknek már tegnap is voltak online órái, és ez így is marad a héten már, de ez náluk így is volt tervezve. 

Még ma is olyan kellemesen tavaszias idő volt, nehéz elhinni, hogy ebből nem folyamatos javulás lesz, hanem jön a hideg. 

Jövő héten szerdán lesz a temetés. Van itt mindenféle furcsaság körülötte, talán utána már majd kicsit lenyugszanak tőle a kedélyek. Mondjuk mindig tudtam, hogy ez a család több, mint furcsa, de most látszik csak igazán mennyi őszintétlenség van itt. Tök jellemző mindenkire, hogy csak félig oldja meg, intézi el a dolgait, és aztán úgy marad minden a "majdleszvalahogy" oltárára feláldozva. Szerencsére ebben is kilógok ebből a sorból, de ettől még itt élünk mindannyian, és egymás rossz döntéseinek is az elszenvedői vagyunk. Ugyan büszke vagyok rá, hogy mi ide csak hoztunk és teremtettünk, de sokszor dühít is, hogy ez a rész csak ránk marad mindig. De majd megoldjuk, amit kell. 

Szerda

 Nem sok mindenről tudok ma írni, illetve lehet, hogy tudnék, csak nincs túl sok kedvem hozzá. 

Egyébként az egész napom ilyen volt, olyan semmilyen. Lelkileg nem most vagyok a legstabilabb, valahogy nincs rám jó hatással, hogy anyukám sincs túl jó passzban. Nem beteg szerencsére, csak most látszik/érződik rajta igazán, hogy sok éve mindig valakinek valamilyen betegségét kezeli, vagy segít. 

Pedig a délutáni napsütés egyébként nagyon jó volt, olyan jóleső volt a tavaszias levegő. De tudom, tudom, vasárnapra megint havazást jósolnak

Akkor folyt.köv

 Természetesen az év első hétköznapján már dolgoztunk. Mondhatni, ott folytattuk, ahol abbahagytuk az előző év utolsó munkanapján. Nincs ezzel baj, én amúgy is jobban szeretek nyáron szabadságon lenni. Ha rajtam múlna, lenne is ilyen össznépi nyári szünet mindenkinek (aki szereti). 

Na persze azt azért elképzeltem, hogy ilyenkorra már egy elképzelhetetlenül nagy összeg birtokában leszünk, mert megnyertük a lottót, de végül ez még nem az a hétvége volt, így tovább pontosítom ezeket a terveket. 

Nekem nincs újévi fogadalmam, de természetesen van, amin szeretnék változtatni, több is. Ezekről majd be is fogok számolni, amikor úgy érzem, hogy már nem csak magamban van ezzel dolgom, vagy amikor már be tudok számolni változásról. 

Nálunk Roli csütörtökön már megy iskolába, cserébe a nyári szünetük hamarabb kezdődik majd. Rögtön azzal kezd így a téli szünet után, hogy az Igazgató úrnál kuncsorog magának három extra szabadnapot, mert Patriktól karácsonyi ajándékként ő és Erik egy AC Milan -AS Roma meccsjegyet kapott repülőjegyekkel, biztosítással, szállással. Így ők 12-én elrepülnek Milánóba és csak 16-án jönnek haza. A szülinapját is ott fogja tölteni. 

Hello,2024!

 Igazából semmi különbséget nem érzek a tegnap és a ma között, de hát közben elkezdődött egy új év, így mégiscsak lennie kell valaminek. 

Ha igaz, hogy ilyen lesz az egész év, hát megjegyezhetünk. Balázs nagyon finom ebédeket fog főzni, nekem nagyon kevés dolgom lesz a konyhában. Ezt itt már írom is alá, pont jó lesz ez így. Sokkal jobban is főz, mint én, sokkal könnyedebben is megy neki. 

Sokat fogunk sétálni is, és szép tiszta lesz a padló is, és a fürdő is. 

Egyébként van valami furcsa érzésem, amit nem tudok hova tenni, még azt sem sikerült eldöntenem, hogy jó vagy rossz a furcsaság. Mondjuk azt sem bánom, ha egyik sem.