Valamikor réges régen, még Patrik is óvodás volt, amikor így jártunk ezzel az inflenza dologgal, mint most. Akkor is szép sorban ledöntött mindenkit a lábáról, és akkor is Balázs volt az egyetlen, aki szerencsésen megúszta. Úgy látszik, hogy a történelem időnként tényleg ismétli önmagát, még ilyen kis dolgokban is.
Minden reggel azzal a reménnyel ébredek, hogy na, ma már majd biztosan egy csomó minden sokkal jobb lesz. Azt nem mondom, hogy azért pici javulás sincs, de most már azért tényleg unom nagyon ezt a kanapén fetrengést.
Ma Roli volt, aki nagyon komoly lázban égett, 39,4-et is mutatott a lázmérő. És nem csak a délben lezajlott El sorsolás tartotta lázban, bár azt is izgatottan vártuk mindannyian. (A Bayer Leverkusen lesz az ellenfelünk a nyolcaddöntőben). Visszatérve Rolihoz, szegény megint jól lebetegedett, neki néha a hangja is elmegy.
Most már azért azt gondolom tényleg kedvére kitombolta itt magát ez a kórság, valahogy jó lenne távozásra kényszeríteni.
A hétvégére csak az a terv, hogy erőt gyűjtsek minél többet..Mondjuk még kedden megyek majd vissza a dokihoz, legkorábban szerdán megyek dolgozni. Addigra rendben leszek teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése