Csak fekszem az ágyon

 A dalból mondjuk csak annyi igaz még, hogy csábít az álom, azon kívül semmihez sincs erőm sem, kedvem sem. Nagyon régen viselt meg ennyire betegség, talán utoljára akkor voltam ilyen beteg, mielőtt ide beköltöztünk. Akkor jó sokáig tartott, mert tüdőgyulladásom volt, bent a kollégák természetesen jól ki is találták, hogy nem is vagyok beteg, csak a költözés miatt maradtam itthon. Háromféle antibiotikumot szedtem be, mire kicsit javult a helyzet, de hát ki akarta ezt akkor megmagyarázni? Meg minek is olyanoknak, akik gyártottak valami elméletét. Azóta persze mindannyian kerültek már hasonló helyzetbe, mert akárhogy is, sajnos mindenkivel megtörténhet, hogy hosszabb időre kidől, át is értékelték az ilyen gondolataikat. 

Sajnos úgy tűnik, már tovább is adtam ezt a vírust, mára Patrik is nagyon rosszul van, a tünetei ugyanazok, mint nekem. Erik is fejfájásra panaszkodik, félek, hogy holnap már ő is az ágyat nyomja. Balázs és Roli tartják a frontot, bevásárolnak, kaját csinálnak, almát pucolnak, gyógyszert hoznak, mosogatnak. Ha nem lennék ilyen ramatyul, élvezném is ezt a fajta kényeztetést, így csak hálás vagyok érte. Külön megbeszélte a főnökével, hogy korábban jön haza a héten, mert beteg vagyok, nem is nagyon tudok az ágyból felkelni. Rendes volt egyébként a főnöke is, mert azzal reagálta le, hogy ez természetes. 

Ma este is csak azt tudom írni, amit tegnap is, hogy remélem, holnap már tényleg lesz érdemi javulás.