Szerda

 Időnként kiborultam az elmúlt években is, amikor besokalltam már egy-két dologtól, de alapvetően úgy szokott lenni, hogy alkalmazkodom ahhoz, amihez éppen kell, és teszem a dolgom, ahogy tudom. 

Most össze vagyok zavarodva egy kissé, mert azt érzem, hogy elképesztő sebességgel robogunk valami szörnyűség felé, és nem csak fogalmam sincs arról, hogy mi lesz az, de azt sem tudom hogyan alkalmazkodjak. Merthogy az sem mindig világos, hogy mi is most az a helyzet, amihez kéne. Azt érzékelem, hogy borzasztó árak vannak, látom, hogy egyre több benzinkút vezet be korlátozásokat. A logisztikában dolgozom, pontosan tudom, hogy ha üzemanyag ellátási gondok adódnak, akkor nem az lesz a legnagyobb bajunk, hogy nem mehetünk csak úgy.. puszta vágy miatt a Balatonra, hanem majd sokkal inkább az, hogy milyen járművek fogják eljuttatni az élelmiszert (ruhát, cipőt, akármit) a pontból b pontba. 

Amiatt is össze vagyok zavarodva, hogy mi itt éljük a megszokott életünket, picsogunk apró hülyeségeken is, közben meg emberek tízezrei vándorolnak egy bőrönddel, új otthont, új életet keresve maguknak. Mindemellett természetesen nem vehetem a vállamra a világ baját, de nem is tudom szenvtelen arccal nézni. 

Jó fárasztó és nehéz napom volt egyébként is, ilyenkor felerősödnek ezek a furcsa gondolatok is. Egy jó alvás jó lesz majd..