Szerda

 Nem történt ma semmi extra, de nem is tudom jó napnak sem nevezni ezt. Hosszú idő után először fájt a lábam is, pedig a napokban már azon gondolkodtam, hogy el sem megyek a reumatológushoz, mert már okafogyottá vált. Hát nem. 

Roland három osztálytársa is covidos, a két év alatt sem voltak egyszerre ennyien náluk. Fura, mert közben meg a köztudatban már az van, hogy nincs itt semmiféle vírus, és újra furcsák lettek a maszkot hordó emberek. 

A főnökeim is mindketten betegek, köhögnek, orrot fújnak, de afféle munka hősei, mert persze ott vannak minden nap. Igaz, ma a nagyobb főnök nem volt, mert fogorvoshoz ment..gondolom ha tehette volna, azt is úgy intézi, hogy ott helyben megoldják a problémáját. Napközben persze hívott, mert értesült egy nem túl vidám hírről..gondolta, ha még nem tudom, akkor ő gyorsan engem is beavat. Csak öt percet késett, addigra már tudtam, és tettem a dolgom ezzel kapcsolatban. 

Hozzánk megérkezett az eső, de még nincs nagyon hideg. Azt nem bánnám, ha nem is hűlne le annyira, amit ígérnek. Igaz, ma már kevésbé volt rémisztő a hétvégére ígért, mint eddig, hátha még alakul ez.