Még nem tudom, hogy mi, de nagyon figyelek. Már a hétvégi fejfájás előtt is figyeltem pár jelet, ami valami változást ígér. Nem vagyok már húsz éves, sőt, már harminc is elmúltam egy ideje, így nem gondolom azt, hogy örülni fogok a változásnak, vagy nem lesz vele dolgom. De, ahogy Scarlett a az Elfújta a szélben, majd én is holnap foglalkozom vele..vagy majd akkor, amikor már tudom, hogy mivel is kell.
Történik változás a lelkemben is, folyamatosan. Vannak dolgok, amikkel kapcsolatban keményebb és határozottabb vagyok, mint valaha, vagy mint azt valaha is el tudtam képzelni. De sosem volt ennyi kérdés és kétség bennem a világról, a helyemről ebben a világban.
Azt gondoltam tegnap este, hogy ma reggel majd hívják anyukámat, hogy a mama elaludt. Tegnap este láttam először itt bolyongani, és ez olyankor szokott velem megtörténni, mielőtt valaki elmegy, illetve a halála után még párszor. Még nem történt meg, így számítok rá, hogy fogunk még találkozni esténként. Hátborzongató, tudom, de nálam ez olyan régóta megvan, hogy már nem félelmetes. Egyébként is van valami nem teljesen hétköznapi kapcsolatom a halállal, sosem tekintettem végleges búcsúnak azt, amikor valaki távozik a földi életéből.
Én apu jelenlétét többször éreztem, miután elment, de párszor előtte is.... Azt mondtam magamnak, hogy csak beképzelem, hiszen még nem távozott el....
VálaszTörlés