Ez sem volt egy egyszerű hét, bár nincs ebben semmi meglepő, mert az idén az összes ilyen volt eddig. Ha egyszer lesz valami végtelenül unalmas, amikor nem történik semmi, akkor nagyon meg fogok lepődni.
A mai nap is olyan nap volt, ami hajnali ötkor kezdődött. Illetve akkor már dolgoztunk. El kellett jönnünk egykor, hogy a bőrgyógyászatra be tudjak menni. Így volt megbeszélve, hogy addigra ott leszek. Utólag kár volt, mert két órát ültem ott, mire a doktornő kitöltötte a papírt, amit kellett. Sajnos "keresztapánk" már nem dolgozik itt, ez az új doktornő meg sokkal másabb, mint ő volt. Igaz, én sem vagyok a doktornővel túlságosan elfogadó, nehéz volt ennyi év után váltani. Mindegy, ez van, lassan, de biztosan hozzá fogunk szokni.
Ez a várakozás egyébként jobban megviselt, mint előtte a munka, pedig ott is volt ma is mindenféle. Mondjuk volt egy kis újdonság is, részt vettünk egy-két kollégával a nyomonkövetési szakértő találkozón. Személyesen nem tudtunk elmenni, de teamsen becsatlakoztunk. Érdekes volt hallani, hogy mások hova jutottak a képzés után, bár szinte mindenki ugyanúgy egy helyben toporog, mert hiába vagyunk a piac különböző szegmenseiben, mindenkit érintett a kovid helyzet is, és minden más is. Volt egy informatikai céget működtető fickó, aki lenyűgöző prezentációt rakott össze a témában, az nagyon tetszett. Mint ahogy az is mindig magával ragadó, hogy annál a cégnél, akik a képzést tartják, mennyire elhivatottak..
Itthon már túl sok mindenre nem volt energiám ma sem, de segítettem azért Eriknek a záródolgozatához a kérdőívet megcsinálni, meg persze a napi dolgokat sem hagytam itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése