Elképesztő nagy ajándék most nekem ez a négynapos hétvége. Mindig úgy érzem, amikor ilyen adódik, hogy ez most a legjobbkor jött, és ez most is így van. Nem vágytam nagy dolgokra, nem voltak elvárásaim, vagy kitűzött célok ezekre a napokra. Egész egyszerűen csak arra vágytam, hogy csak úgy lehessek, minden határidő és kötelező feladat nélkül. Teljen úgy egy hétköznap, hogy nem kell a főnököm kérdéseire válaszolnom, nem kell mellette ülnöm a borzasztó kényelmetlen székén, és keresgélni hogy ki mit és miért rontott el. Szeretek vele dolgozni, de időnként nagyon besokallok az ő tempójától, és attól, hogy számára nem létezik más, mint a munka. Ez most egy ilyen időszak, így tényleg a legjobbkor jött ez a négy nap.
A tegnapi nap élménye meg kitartott ma is, időnként láttam magam előtt a Balatont, a gyönyörű, tiszta, háborítatlan nyugalmat, ami ott van a parton. Időnként hallottam a meccs közbeni szurkolás hangjait.
Délelőtt még boltban voltunk, aztán elkészült az ebéd is. Ebéd után a fiúk elmentek focizni, én itthon tettem-vettem, többek között végre átrendeztem az étkezőben a tálaló szekrény tetejét is, amit már hetek óta utálok nézni, de sosem volt kedvem hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése