Balázs dolgozott ma, így délelőtt egyedül intéztem a bevásárlást, főzést. Mire hazajött, addigra lett készen az ebéd, mondjuk ez pontosan így is volt tervezve. Ebéd után elpakoltam, aztán meg egy kis ejtőzés után készülődtünk a meccsre. Kicsit aggódva mentünk, mert újabban sosem lehetünk nyugodtak, de azért reméltük, hogy ma este nem az orrunkat lógatva kell hazakullogni.
A stadionban már nőnapot ünnepeltek, rögtön belépés (táskavizit, motozás) után egy kedves fiatalember kívánt boldog nőnapot egy fradis vajkaramellával. Még a meccs előtt virágot is kaptam az Irigy hónaljmirigy egyik tagjától (ők újabban minden meccsen ott vannak, az Arénában lesz a 30. szülinapi koncertjüket, ami 2020 óta várat magára), akinek sajnos nem tudom a nevét, nem nagyon vagyok otthon a zenekar tagjait illetően, de aranyos volt. Egy szál fehér tulipánt kaptam. Készült fotó is a Fradi fotósa àltal, ha ráakadok, majd megmutatom.
A meccsen meglepően sokan voltunk, az elmúlt hetek gyászos teljesítménye és a hideg ellenére is. Bár szerintem sokan azt gondolták, hogy egész jó idő lesz, de nagyjából a meccs kezdetekor feltámadt valami jó kis jeges szél, úgyhogy fáztunk.
Az első félidő után nagyon neki volt keseredve mindenki, de szerencsére a második félidő már meghozta azt, amire vártunk, és végül sikerült begyűjteni a három pontot. Sokkal jobb így hazajönni, az biztos.
A meccs előtt egyébként köszöntöttük az olimpikonjainkat, hatalmas vastaps és Fradi induló köszöntötte őket.
De mégsem ez volt a meccs legmeghatóbb pillanata...hanem amikor az ukrán nemzetiségű játékosunk, aki az ukrán zászlóval a hátán vonult végig megköszönni a szurkolást. És ott, amikor már minden dal elhangzott, minden tapsot eltapsolt mindenki, egyszercsak felzugott, hogy Zubkov, Zubkov, ő pedig előrelépett, kitárta a karját, kifeszítve ezzel a hátán a zászlót, hát...megható és felejthetetlen pillanat volt. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, vagy hogy melyik oldal szimpatikusabb, de az mindenképpen elismerésre méltó, hogy ebben a helyzetben, amikor valószínűleg minden pillanatban aggódik a hazájáért, a családjáért (bár remélem őket már kimenekítette onnan), vállalta a játékot, és ott a pályán értünk harcolt.
És természetesen elkészült ma is a szokásos családi szelfi is.
Gondoltam Rátok a szoba melegéből :-) mi egész délelőtt a focipálya szélén álltunk, mert kezdődtek a nagypályás meccsek Milánnak. Jégre fagytam az alatt a bő 2 óra alatt. Rettentő hideg volt.
VálaszTörlésHát nem éppen tavaszi szezonnak megfelelő az időjárás, az biztos. 😊
VálaszTörlés