Mindig tanul valamit az ember

 Ma délelőtt megint telefonáltam a háziorvosomnak. Egyszer megkért, hogy tíz perc múlva hívjam vissza, de még akkor is hallottam, amikor már felvette, hogy épp valakinek tesztet intéznek. Majdnem csak szégyelltem is, hogy én ilyen kis banális lábfájdalom miatt hívom, de jelen pillanatban engem ez visel meg. Mondanám, hogy szerencsére csak ennyi, de kicsit sem érzem magam szerencsésnek miatta. Elmondtam neki, hogy addig nagyjából jó volt, amíg tartott a gyógyszer, de ahogy elfogyott, már másnap kezdődött minden ugyanúgy. Nem egy hitegető fajta, nem áltatott hiú reményekkel egy pillanatra sem, mondta, hogy ez így nagyon nehéz lesz, hogy folyamatosan terhelem, hónapokig is eltarthat. Ugyanazt a gyógyszert meg egyszer nem írhatja fel, mert szteroid van benne, de egy másikat azért elküldött a felhőbe. Aztán azt mondja, jó lenne, ha tudná denevérpadon nyújtani. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az a denevérpad, de persze megkerestem. Csupa jót olvastam róla, bár van némi bizarr is benne. Nem hiszem, hogy most megrendelem, mert nem az az árfekvés, amit hirtelen felindulásból elköltök ilyesmire, de azért persze felcsigázott. Megmutatom, hogy ne kelljen keresgélni senkinek, aki hozzám hasonlóan méf sosem hallott erről.