Minden héten nagyon várom, de most, főleg a tegnapi nap után különösen örültem neki, hogy ma péntekre ébredtünk. Reggel sokkal jobban éreztem magam, azt gondoltam, hogy jól kialudtam magam, és ez elég is volt, így aztán nem sokat gondolkodtam azon, hogy menjek e dolgozni.
A tűrőkepessegem nem volt épp a legjobb, valami rám egyáltalán nem jellemző belső feszültség van bennem, ami olyan hatással van rám, hogy pillanatok alatt felhuzom magam. Igyekeztem leplezni, de nem volt könnyű.
Munka után még elmentem vásárolni, aztán megcsináltam pár dolgot, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy este hétre már megint fájjon minden porcikám, és a huszonnégy fokos lakásban is fáztam. Lázam nincs, néha a torkombam érzek ilyen csípős érzést. Mostanra eljutottam idáig gondolatban is, hogy most már mindegy, azt sem bánom, ha beteg leszek, de ha úgy kell lennie, akkor ne húzzuk ezt a végtelenségig, essünk túl rajta.
Hozzánk délután megérkezett a hidegfront, beborult, és jó hideg szél is fújt. Pedig délelőtt még olyan szépen sütött van nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése