Arra használtam, amire való egy ilyen nap. Elintéztem, amit kellett, pizzát rendeltünk ebédre, ráérősen megcsináltam, amihez kedvem volt. Közben nagyon jó volt itthon lenni.
Én egyébként az a fajta vagyok, aki követi a híreket folyamatosan, nem zárom ki, hogy esetleg kicsit könnyebb legyen, mert nem tudok semmit. Figyelek, olvasok, próbálok olvasni a sorok között, és közben próbálom elnyomni magamban azt az érzést, ami azt sugallja, hogy nem lesz ennek jó vége sehogy sem. Még akkor sem, ha szerencsénk van, és azt megússzuk, hogy testközelből megtapasztaljuk a háború borzalmait. Nyomasztó. Azért akárhogy is, lehet, hogy még visszasírjuk a kovid időket.
Ma voltam az otp-ben, kellett szamlakivonat másolatokat kérnem az alapítványnak. Az nagyon szürreális élmény volt, hogy zárva volt az ajtó, és úgy lehetett bemenni, amikor valaki elintézte amit akart, és kinyitották neki az ajtót, hogy kiengedjék. Nem éreztem jól magam, amikor a belépésem után bezárták mögöttem az ajtót. Hogy erre miért volt szükség, az nem derült ki, mindenesetre jó volt, amikor végre kiszabadultam onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése