Hol van már az az időszak, amikor az első iskolai napot lázas készülődés és izgalom előzte meg. Ugyanúgy emlék csak már, mint ahogy akkoriban minden ilyen nap délelőttjén kissé elveszett és céltalan voltam a megszokott gyerekzsivaly nélkül. Nem mondom, hogy hiányzik, mert nem lenne igaz. Nem sírom vissza azt az időszakot, mert ha most kéne három kisgyereket terelgetnem az iskolába, óvodába, biztos, hogy eret vágnék magamon.
Így aztán nálunk annyiban kimerült ez az iskolakezdős móka, hogy reggel azért elvittük a fiúkat a buszhoz. Láttuk az órarendjeiket is, de fel sem fogtam igazából. Nulladik óra nincs senkinek, de Rolinak van egyszer nyolc órája, azon kívül minden nap hét. Ennyit jegyeztem meg. Erikét nem is jegyeztem meg még ennyire sem. Egyébként sincs rá semmi szükség, hogy tudjam.
Jövő héten mindketten mennek az Eucharisztikus Kongresszusra az iskolával, ezen felül Roliék múzeumba is mennek. Minden másról majd menet közben értesülök.
Patrik szerencsésen megérkezett ma reggel Görögországba, ahol reggel is melegebb volt, mint itt a legmelegebb órákban. Nagyon bírnám én is a szélcsendes 28-30 fokot.
Azt gondoltam, hogy ezen a héten eldöntöm, hogy kérem e a harmadik oltást, holnaptól megtehetem. De még nem tartok itt mégsem, illetve azon gondolkodtam, hogy vajon kérhetem én, hogy az ajanlottakból melyiket szeretném, vagy ezt majd az orvos dönti el. Úgyhogy mégis várok még kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése