A mai végtelenül unalmas keddet leginkább az dobta fel, hogy a kezdeti borongós időt végül legyőzte a napsütés, és még Rolitól is kaptunk csodás képeket, amiket tutajozás közben készített, illetve később küldött döbbenetes, hátborzongató és lenyűgöző képeket Auschwitzból is.
A maga szomorúságában (és csak az szomorú, amilyen sebességgel rohan az idő) az, hogy már a kicsi is akkora, hogy bárhol és bármikor képes boldogulni, végtelenül megnyugtató érzés. Persze, jól bele is lehet halni az érzésbe, illetve jól el is lehet lustulni tőle, de ezeket a szélsőségeket leszámítva, jó érzés.
Az egyik mai kedvenc képemet megmutatom, és aztán megyek aludni, mert mindjárt fél 11, és négykor keltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése