Lógós hétfő

 Tegnap délután odáig fajult bennem a "mégnemakarokdolgoznimenni" érzés, hogy szóltam a főnökömnek, és a kollégámnak, aki helyettesíteni szokott, hogy én bizony ma még szeretnék csúszón lenni, ha nem dől össze a raktár nélkülem még egy napig. Mindketten jó pihenést kívántak még a mai napra. Jó fejek, na. Mondjuk biztos, hogy fordított esetben én is így reagáltam volna. 

A pihenés, és a Balaton part elvonási tünetek mellett egész nap felváltva adagoltam a ruhákat a mosógépbe, majd a szárítóba. Egy adag ágynemű maradt, azt már csak azért nem indítottam el, mert már reklamáltak a "szárítószag" miatt. Ezen kívül minden a szekrényben van már. 

Érdekes érzés egyébként ez a mostani hazajövetel, rosszabb, mint nyáron a hosszú nyaralás után. Biztos, hogy azért, mert tudom, az idén már nem lesz ilyen. Meg persze azért is, mert ezen a héten sokkal inkább ki tudtam kapcsolni, és semmivel sem foglalkozni, mint nyáron. Nyáron fontos volt a sok program, mindent át akartam élni, mindent látni akartam, egy percre sem megállni. Akkor az úgy volt tökéletes, most meg ezzel a csendességgel. 

Nehéz lesz felvenni újra az őrült ritmust, újra részt venni a mókuskerékben, hajtani akkor is, ha egyébként nem értek egyet mindig az iránnyal, ahová tartunk. Vagy inkább úgy pontosabb, hogy ezek mindenféle elágazások nem olyanok, ahová szívesen megyek. Az nem megoldás, hogy ne foglalkozzak vele, csak menjek gondolkodás nélkül, és azt néztem csak, hogy minden hónapban megérkezik a bankszamlàra a fizetés, mert akkor nem is lennék többé saját magam. Mégis muszáj függetleníteni magam egy csomó mindentől. Ez lesz az ősz nagy feladata. 

Van már időpontunk a harmadik oltásra, Rolinak nem javasolja a háziorvosunk, elfogadtuk, és egyelőre akkor ő nem kap. Mi pedig mind a négyen modernát fogunk kapni október 28-án. 

Roli jövő hét elején Auschwitz-ba utazik az iskolával, illetve Lengyelországba, és oda is ellátogatnak. Az iskola nyerte pályázaton az utat, csak költő pénzt kell vinnie. Nagyon fel van dobva ettől, nagyon várja. Az nem volt kérdés, hogy elengedjük e, bár természetesen féltjük, mert még mindig képes hajmeresztő dolgokra, de majd itthon izgulunk, ő ettől hadd érezze jól magát. 

Patrik épp ekkor csapatépítő lesz, mondjuk ő országhatáron belül marad, de nem lesz itthon. Erik így pár napig egyke lesz, ami még sosem fordult vele elő, így ő meg ezt az érzést várja. 

Ez a hét egyébként sűrű lesz, szerdán meccsre megyünk, csütörtökön masszázsra megyek, pénteken körmöshöz, vasárnap pedig megint meccsre. Nem fogunk unatkozni.