... amire a napokban kikerülhetett volna a gyengélkedő tábla, két ki tudja mibajuk lehet francia bulldog tengeti napjait. Szörnyű sorsuk van egyébként, gondolom ha lenne facebook-juk, sorra tennék ki állapotuknak a boldogtalan, szomorú, beteg és hasonló szmájlikat. Jó, hát biztos van valami bajuk, mert az egyik sánta egy kicsit, a másik meg nem sánta, ámde nem lép rendesen a hátsó lábára, és remeg. A sánta Freddy, a remegtetős pedig Arthur. Még ezt is együtt csinálják.. mármint a betegeskedést, gondolom akkora közöttük az összetartás, hogy muszáj volt ennek így lennie.
Szóval, a gyengélkedő ebeknek éppenséggel egész udvartartása van.. akik adagolják a nurofent (nem röhög, frankón be lehet adni a fecskendőjével.. nem mellesleg szeretik is), amitől láss csodát.. múlóban a sántaság is, és a remegtetős is mindig valami átmeneti kis javulást mutat.. Emellett váltott műszakban történik a kedélyjavítás is, hol labdával, gyerektársaságban, hol hasvakargatással, jutalomfalatokkal, esetleg a mi vacsoránkból egy-egy falattal.
Egyébként nem éppen a szenvedés mintaképei, legalábbis fájdalomingert továbbra sem lehet belőlük kiváltani, akárhogy csavargatja-tekergeti-nyomkodja az ember a fájós lábat, ezek meg sem nyikkannak, csak esetleg kicsit hangosabb lesz az amúgy tökéletesen természetes horkolás-szerű lélegzetvételük. :) Az, hogy valami bajuk van, egyrészt nyilvánvaló abból, ahogyan járnak, másrészt abból, hogy azonnal éhségsztrájkba kezdenek. (már ami a normális kaját illeti...) Egy falat nem sok, annyit sem hajlandóak a szájukba venni, ha nincsenek jól.
Most mondanám, hogy még a kutyáknak is van valami szuperszenzitív érzékelőjük, és így harcolták ki maguknak a több figyelmet, amire egészen biztosan vágytak, csak épp nem jutott.. Csak azért nem mondom, mert az egészen biztos, hogy Freddy sántasága a saját harci kedvének köszönhető (kell neki folyton verekedni Arthurral), Arthurral meg talán én toltam ki, amikor valamelyik nap az "ölemben ült" egy fél órácskát. Mert nem fért bele.. csak félig. És a lábai a földön voltak, ő pedig el nem mozdult volna amúgy az ölemből, mert nagyon jó volt ott neki.. lehet, hogy elgémberedett.. Vagy megerőltette, ahogy támaszkodott. Vagy nem tudom.
Remélem amúgy, hogy semmi komoly, és sitty-sutty újra a régiek lesznek. :)
Addig meg hétvégén azt hiszem, még illatos kutyát is varázsolok belőlük..amíg még ilyen nyárias az idő.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése